Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

hogy ehelyütt ne emlékeztessünk Dérynék a negyvenes és ötvenes évek fordulóján megrajzolt munkásfiguráira, például a Savanyukrumpli új emberi tartást nyerő Hajduska Ferencére. Az ő optimizmusa és a Találkozás „fatterjának" reményvesztettsége önmagukban jelzik Déry világképének változását. Az elbeszélés kézirata, illetve annak húzásai és javításai valóságos kincsesbányát kínálnak a stilisztának - bepillantást adva Déry alkotóműhelyébe. Ács László (1931-) illusztrációja a Találkozás című elbeszéléshez. In Vidám temetés. London I960. [7L] A Rákóczi út s a Nagykörút sarkán egy keresztben haladó villamos megállította a nagy Chevrolet kocsit. A szokottnál többen ember jártak az éjszakai utcán; feltehetőleg a Nemzeti Színházból jöttek jövet, ahol nyilván épp véget ért az előadás. Kemény hideg volt; ha az ember a jól fűtött kocsiból kinézett a járdákra, szinte hallani vélte a sok siető fázós gyors cipők alatt a frissen esett hullott hó ropogását. A sarkon, az éjjel-nappal KÖZÉRT egyik kirakata e4étt elé, melyből a kivilágított pezsgős üvegek dagadt ezüst fejükkel, kövér vastag ezüst dugóikkal az ezüst hóba kívánkoztak hó elé céloztak, néhány ember állt s a nyálát nyelte sorakozott fel önkéntes fekete céltáblának; egy darabig álldogáltak, majd - minthogy nem váltották meg okot semmi sem történt - tovább baktattak a hóban, a Körút sötétebb szakaszai folé. - Most lassan hajtson, Kukics elvtárs - mondta a főosztályvezető a sofőrnek. -