Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1954
Menyhért születésének forgatását a Bükkben, egy hónappal késeibb Hazáról, emberekről címmel megjelenik kötete a korábbi évek országjáró riportjaival. Közzétételét követően A talpsimogató hamarosan színpadon is nyilvánosságot kap. Július közepén pedig - mint egy filmdelegáció tagját - kéthetes Szovjetunióbeli útra viszik. Végül, de nem utolsósorban magánélete is rendeződni látszik, a válást követően egyre szorosabbá válik kapcsolata a fiatal színésznővel, Kunsági Mária Erzsébettel. Hogyan tovább? - vetődik fel egyre gyakrabban az eredmények nyugtázása közben. Az Irodalmi Újság egy aprócska híre (1954. máj.22. 11 .sz. 8.) arról tudósít, hogy elővette régi munkáját, s hozzákezdett a Felelet harmadik kötetéhez. Ez azonban még inkább csak szándék, a lehetőség fontolgatása; egyre inkább érzi: nem lehet ott és úgy folytatni, ahol két évvel korábban megszakították. A Három nap az Aranykagylóban is e keresés mellékterméke, s a kudarc világosan jelzi, ez az út sem járható. - Gách Marianne interjúja ennek az átmeneti állapotnak — ha ugyan nem holtpontnak - a lenyomata. A nyilatkozó szavakban ugyan a Felelet folytatásáról szól, de közben egyre a régi viták sérelmeit sorolja. Többé-kevésbé rejtett elégedetlenség munkál benne a múlttal, de a jelennel szemben is. Új történelmi helyzet és lehetőségek veszik körül: írói hozadékuk azonban még igencsak bizonytalan és kihordatlan. Gách Marianne évekkel korábban a Felelet első kötetének megjelenése előtt készített Déryvel interjút. Dolgozószobájában amerre csak nézek, könyv, könyv, könyv. A falak mentén duplasorban, az íróasztalon nagy halomban, éjjeliszekrényen, kisasztalon. Az egyik könyvespolcon csupa remek és érdekes szótár hatalmas kötetei. - Egy időben fordításból éltem - jegyzi meg az író. Igen, igen, ez akkor volt, a régi világban, amikor regényét íróasztala számára írta. Most a nap minden órájának megvan a maga rendeltetése. Déry sokat és rendszeresen dolgozik. - Lassan dolgozó író vagyok - magyarázza. - Ez persze nem kötelező munkamódszer egyetlen író számára sem, hiszen Stendhal például hat hét alatt írta meg a világirodalom egyik legnagyobb remekét, a Pármai CertosaX. Mégis úgy vélem, hogy sok mai mű fogyatékossága azzal magyarázható, hogy az írók nem szánnak elegendő időt sem az élet megfigyelésére, sem könyvük megírására. Megjegyzésem főként a prózaírókra vonatkozik: nekik többet kell tudniok a világról, mint a költőknek. A költő is mindent tud az életről, ha valóban nagy költő, de a prózaíró tudása aprólékosabb kell hogy legyen és jóval részletezőbben kell kifejeznie, mint a lírikusnak. Déry az elmúlt másfél év során a műfajok sokaságában dúskált. írt filmforgatókönyvet (Bálint elindul), írt egy hosszabb elbeszélést (Simon Menyhért születése), amelyből kitűnő film született, írt egyfelvonásos szatírát (A talpsimogató), írt útinap-