Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

dobogott, aztán teljesen elnémult. A kocsi tömve volt utasokkal. — Nem megyünk tovább? - hallatszott egy hang a sűrűből. — Meg kellene tolni - mondta valaki. Elől a vezető kézzel-lábbal dolgozott, de nem használt. — Ki kell szállni? - kérdezték többben. — Toljuk meg! - ajánlották újra. A vezető hátranézett. - Hát, ha azt akarják, hogy elinduljon! Egy szempillantás alatt hat-nyolc fiatalabb férfi, nő vidáman nevetve leugrott a kocsiról, nekifeszült, elől a motorháznál, hátul a kocsi faránál, felfelé, a kissé emelkedő Hattyú utcában. Hatan-nyolcan abból a negyven utasból, akinek mindnek többé-kevésbé sürgős volt a dolga, ideges, türelmetlen arcukról látszott. Az a féltucat, akivel együtt noszogattuk a megrekedt, bánatos dögöt, mind munkás volt, a többi, aki bent a kocsiban idegesen várta, hogy kihúzzuk őket a kátyúból, mind polgári származásúnak látszott. Nos, azt még megérteném, hogy a munkásnak, aki megszokta, hogy izmait is megjárassa kenyeréért, hamarább áll rá a keze, kedve a testi munkára, s ha egy buszt meg kell tolni, a segítség reflexként ugrik ki a markából, a lába elsőnek ugrik le a lépcsőn. De azt már nem, hogy a rákövetkező percben is még magára marad. Pedig ki ne tudná ezen a tájon, hogy kölcsönös segítség és felelősség nélkül sem társadalom, sem egyén egészségesen nem élhet meg? Csak az eszünkkel tudjuk, a reflexeinkkel még nem, hogy egymásra vagyunk utalva? Ha az a hat-nyolc munkás meg nem lódítja a kocsit, a többi harminc még ma is ott ülne a Széna téren, az idők végezetéig? Szerencsére meglódították. (Irodalmi Újság I954.júl.24. I9.sz. 4.) Hozzászólás a Magyar írók Szövetségének 1954. június 7-8-án tartott közgyűlésén Kiadatlan. - A közgyűlés jegyzőkönyvének teljes anyaga megtalálható a Magyar Országos Levéltár M-KS-276. fond 91. állagának 163. őrzési egységéhen. Déry rövid hozzászólása a 285. oldalon. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az írószövetség soron következő közgyűlésén Déry csupán protokolláris szerepet kapott, ami pontosan megfelelt akkori súlyának az irodalompolitikában. A „nyitás" két éve