Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1954

lom legnagyobb költői közé soroltam; magam előtt sem eshetek tehát abba a gyanúba, hogy az ostor egyik ágával az ő hírét akarnám megcsipdesni. De bármit adnék Okos Elemére nyelvére irodalomból, történelemből, politikából, bármiből bármit, ami nekem becses, az ocsmány száj így-úgy körülnyálazná. De épp ezzel teszi magát gyűlöletessé, s épp ez a szándékom. S minél tiszteletreméltóbb s minél közelebb áll szívünkhöz az, amit szájával s egész létezésével megrágalmaz, a rágalmazót annál inkább megutáljuk - s annál jobban sül el az írói szándék. Tartuffe a kor legnagyobb szentségét, magát Istent kapta prédául. Ha Okos Elemért valamilyen közömbös vagy langyos témáról beszéltetném, hamarább elnéznők neki álcázott sertésröfögését, mely a valóságban nem szatírát, de egy Circét érdemelne. Válasz Kónya Lajosnak Először: Csillag 1954. ápr., 4.sz. 729-734. - Gépiratának másolata a szerző kisebb tintajavításaival - a PIM Déry hagyatékának 63., Beszédek, cikkek, műfordítások kézirattári egységének Cikkek 2 palliumában. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: az „új korszak" tisztázó irodalmi vitáinak része, amely azonban nem is annyira tárgyi vonatkozásai, mint inkább Déry gondolkodása és a művészetről kifejtett nézetei miatt érdemel figyelmet. Az előzményeket, Kónya támadását és Dérynék azt megelőző cikkét, illetve útirajzát nem szükséges ismertetnünk, hiszen a „válasz" bőségesen idéz belőlük, s már az 1953-1957-es periódus bevezetőjében is érintettük őket. (L. az Illyés „pesszimista" verseit védő Hozzászólása. Botladozás. /. köt. 467-471., és az Ormányság című szociográfiát. Botladozás. 2.köt. 240-267.) Kónya Lajos (1914-1972) Honfoglalók (1949), illetve Válogatott versek (1953) köteteiért Kossuth-díjat kapott, 1951-1954 között az írószövetség főtitkára, majd a titkárság tagja, eredeti foglalkozása: néptanító. - Déry feltehetően azért nem közölte újra a vele vitázó írást, mert utóbb Kónya is a megújulást sürgetők közé állt. Am lehetséges, hogy az a meggondolás is közrejátszott döntésében, amely - a népi és urbánus ellentétek élesztését elkerülendő - a Veres Péterrel való vitáját ( 1952) is kihagyatta vele gyűjteményeiből. Kónya Lajos a Csillag legutolsó számában Két megjegyzést közöl, melyek a Csillag februári számában közzétett Hozzászólás című cikkemet, s az Új Hangban közölt