Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

81. kép. Bent a konyhában. Az asztalon meg-megcsörren egy tányéron álló pohár. Az orvos az asztalhoz lép, felemeli a poharat, a vízvezetékhez megy, vizet tölt magának. Az ablaknál álló Tót előrejön; mögötte, az ablakkivágásban - most már csak sziluettszerúen - tovább futnak a csikók. TÓT. Ezek olyan utat törnek maguknak, doktor bácsi! Az orvos kiejti kezéből a poharat, a cserepek szerterepülnek. ORVOS a cserepeket nézi. Igen. PINTÉR NÉNI ültéből. Mit csinál, doktor úr? ORVOS tovább nézi a földet. Cserepeket. Elfordul, újra az ablakhoz megy, kihajol rajta. 82. kép. Újra a vágtató ménes, a verejtékes nagy testek, gőzölgő hátak, kusza sörények, magasra hányt fejek. Elől-hátul a csikósok vad kurjongatása, ostorpattogtatása húzza, hajtja a hömpölygő folyamatot. A szán is elérte a házat, befordul, a tornác elé hajt. Espersit száll ki belőle, cipő helyett egy vastag deszkatalppal a gipszbe tett lábán. Felsántikál a lépcsőn, benyit a házba. 83. kép. A konyha ajtaja kinyílik, Espersit lép be rajta, megáll a küszöbön. Az orvos feléje fordul. Az ablakon át tovább látni a vágtató csikókat. ORVOS. Maga is megkerült, Jóska? ESPERSIT hátraböki kalapját. Hát hogy a fenébe ne kerültem volna meg! Csak felértünk idejében, azt a jószagú eukarisztikus mindenit ennek a becsületes világnak! TÓT. Te hoztad el a ménest, Jóska? ESPERSIT lassan behúzza az ajtót, háttal nekitámaszkodik. Hát ki hozta volna el? Talán a Simon István komád lentfarú öreganyja? Gyerünk, indulás doktor elvtárs, mert a végén csak lekésünk a csatlakozásról! Az orvos felveszi bundáját, szeme megakad a deszkadarabon, melyet Espersit a talpa alá kötött. Egy gyors pillantást vet az erdész arcára. ORVOS. Mennyire van innét Csipkéskút? TÓT. Öt kilométer. ORVOS bólint. Jó kis út ebben az időben. Gyalog tette meg? ESPERSIT. Odaballagtam. ORVOS figyelmesen nézi. Mennyi ideig tartott, Jóska? ESPERSIT Gyerünk, doktor elvtárs, mert elkésünk. Kinyitja száját, levegő után kapkod s ájultan elvágódik a padlón. Az orvos melléje térdel, vizsgálgatja, majd lassan, nehézkesen feláll. MOLNÁR izgatottan. Mi baja? ORVOS mutatóujjával megfenyegeti Molnárt. Sokat káromkodik, tetszik tudni? ... Fektesse ágyba, fiam, s imádkoztasson el vele egy rózsafüzért, mindjárt jobban lesz. Pintér nénihez. Megyünk Pintér néni? Az ajtó felé indul. Pintér néni felcihelődik, a földön fekvő Espersithez megy, léha-