Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

All, maga elé néz, majd egyet legyint. Mindegy! Keresd meg a szemüvegemet, már megint elhagytam valahol. MOLNÁR lehajol, felveszi a szemüveget az orvos lába elől, átadja. Mióta dolgozik, doktor bácsi? ORVOS. Harmincnégy éve. Vidéken. MOLNÁR. S szeretne ma megint fiatal lenni, igaz? ORVOS szárazon. Szeretnék. Elindul a szán felé, melyen Pintér néni már elhelyezkedett, maga is beül. Molnár időközben az állomásépülethez fut, benyit. 69. kép. Molnár a telefonnál. Csenget: egy hosszú, két rövid, többször egymásután. - Halló Feketesár ... halló ... halló! Itt Felső-Siklóról Molnár B. Lajos. Megérkeztünk. Eljutunk szánnal Csurgóra? Szótlanul hallgatja a feleletet. A telefon mellett a falra egy fekete tábla van erősítve, krétával. Molnár önkéntelenül kezébe veszi a krétát, s mialatt komor, mozdulatlan arccal hallgatja a Feketesárról érkező felvilágosítást, szórakozottan rajzolgatni kezd; a lencse közelről nézi az ákombákomot, köröket, spirálisokat stb., melyeket a fiú végül is egy erélyes vastag vonallal hirtelen idegesen áthúz. - Szervusz! mondja. Leteszi a kagylót, elgondolkodó arccal az ajtó felé indul, kimegy rajta, lassan jár, a lába elé néz, kezében a kréta. A ház előtt a szán, benne az orvos, Pintér néni. A fák hajlonganak a vad szélben. MOLNÁR az omoshoz. Doktor bácsi ... valamit akarnék mondani. ORVOS. Mondd, fiam. Nézi a fiú kezében a krétát, ez észreveszi, idegesen megforgatja ujjai közt, majd egy indulatos mozdulattal földhöz csapja. MOLNÁR. Nem jutunk el Csurgóra. Orvos szótlanul, kérdőn ránéz. MOLNÁR. Innét Hármaskútig már meg volt tisztítva az út, most egy nagy részét megint befújta a szél. De ez a kisebbik baj! ORVOS. No? MOLNÁR. Hármaskúttól Csurgóig még hozzá sem kezdtek. Orvos kérdőn ránéz. MOLNÁR. Nincs ember. ORVOS. Mekkora út az? MOLNÁR. Két és fél kilométer. Abból száz métert nem teszünk meg. ORVOS leveszi csíptetőjét, elgondolkozik. Gyalog sem lehetne? Molnár vállat von. ORVOS visszateszi csíptetőjét csendesen. Próbáljuk meg, fiam. A szülésznőhöz. Igaz, Pintér néni? PINTÉR NÉNI szárazon. Majd a hátukra vesznek! MOLNÁR kétkedve nézi az orvost. Komolyan gondolja?