Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

lérja feltűrve, ujján a fekete könyökvédő; egy másik hálóingére húzta rövid bekecsét. - Elvtársak - mondja Bonta -, Simonne Csurgón le akar babázni, jó időt fogott ki, he? Az a féligholt elvtárs ott bent, a szobámban most hozta a hírt... Maga, Lajos bácsi, ballagjon el az istállóhoz, az a magának való legrövidebb út. Laci fogja be a két szürkét a kis szánba s hajtson el az orvosért, de úgy, hogy a munka is menjen, a ló is maradjon, he. Ha az orvost bepakolta a szánba, akkor menjenek el a szülésznőért, azt te vered fel időközben, Bognár elvtárs, már mehetsz is. Te meg, Béla - fordult a másik erdésztechnikushoz -, a barakkokhoz szaladsz, a nagyvisnyói munkásokhoz. BÉLA. Azok már hazamentek a faluba, Bonta elvtárs. BONTA. Csudát mentek. Tudnék róla. Nekem mindegy, ha elmentek, ha nem, idehozod őket, legalább húsz embert, ásóval, lapáttal, mennek fel a kisvasúttal AlsóSiklóig, pályát tisztítani. Te meg, Hegedűs elvtárs, elszaladsz Menyus bácsihoz, a mozdonyvezetőhöz, fűtse be a mozdonyt, egy óra alatt menetkész állapotban legyen négy platókocsival. HEGEDŰS. Egy óra alatt? ... Félóra, míg odaérek, Bonta elvtárs. 46. kép. Pitymallik. A posta földszintes háza. Egy suhanc zörgeti a postáskisasszony ablakát, amely mögött nagysokára kigyullad a villany, az ablak kicsapódik, egy kócos, mérges leányfej hajlik ki rajta, egy kéz nyúl ki, szó nélkül belemarkol a suhanc üstökébe. SUHANC nyugodtan tartja a fejét. A párttitkár úr üzeni, hogy tessék bekapcsolni az állami vonalat és sürgősen felhívni neki az orvost, mert azt mondja, hogy emberéletről van szó ... Most már el tetszik engedni a hajamat? A lány szó nélkül elengedi a fiú üstökét, becsukja az ablakot. 47. kép. Szoba. Derengő homályban. A telefon sokáig hiába szól, végül kinyílik az ajtó, s egy idős, szemüveges asszony, pongyolában meggyújtja a villanyt, felemeli a kagylót. - Dr. Polgár lakása ... Kicsoda? ... Az erdészet ... Bonta? ... Igen, igen ... Sajnos, az uram nem mehet el, mert nincs otthon. Az éjjel elhívták, nem tudom, mikor jön haza ... Sajnos ... Igen. Miközben beszél, szeme mereven egy kis porcelánfigurán függ, mely az íróasztalon áll; egy ízben egészen közel hajol hozzá, úgy nézi. Miután letette a kagylót, kimegy a szobából, a szoba egy percre üresen marad. Visszajön, portörlőronggyal a kezében, felemeli a porcelánt, mely egy nevető kisfiút ábrázol, a ronggyal letörli a port előbb a fenekéről, aztán az arcáról. 48. kép. Bonta az irodában a telefont nyaggatja. Közben hátrafelé beszél, a szobába. - He, hogy is hívnak, édesapám? ... Te vagy az új erdészgyakornok Sopronból? ... Hallod-e, feküdj már az ágyamba, még jó meleg csönget. ... Halló, halló ... vetkőzz le nyugodtan, már csinálom a teát ... halló, halló ... a szekrényben találsz egy kis pálinkát, pohár a mosdón, csak az az egy van ... csönget... halló, halló ... a telefonba.