Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

ba. Simon eltűnik a felhőben, a szobában kavarog a hó. Semmit sem látni, csak a ló­cán ülő munkás vidám füttyszava hallható. 16. kép. A füttyszó áttűnik egy telefoncsengetésbe. Két jelzést hallani: előbb egy rövid, egy hosszú, egy rövid csengetés, háromszor-négyszer egymásután, aztán há­rom rövid csengetés, ugyancsak háromszor-négyszer. Az iménti hókavargásból kivá­lik - miközben halkulva szól a csengetés - egy viharban hajladozó fa, melyet a vihar végül is kicsavar s rádönt egy telefonpóznára, mely szintén kidől, a vezeték elszakad. 17. kép. A csurgói erdészház konyhájában Simonne a telefon mellett ül, csenget. Az iménti jelzések hallhatók: előbb egy rövid, egy hosszú, egy rövid csengetés, több­ször egymásután, majd három rövid, meg-megismételve. Simonne a kagylót a fülé­hez emeli, hallgatódzik, újra leteszi. Arcán olykor egy picike fájdalmas rángás fut át, zsebkendővel letörli a verejtéket halántékáról, arcáról. Újra csenget, abbahagyja. Az ablakhoz lép, de nem látni át a jégvirágos üvegen. Kinyitja az ajtót, a macskát hívja: cic, cic, cic, cic. A macska nem jön, helyette az ajtórésen a huzat gomolygó havat re­pít a konyhába. Az asszonyka nekidől az ajtónak, testsúlyával benyomja, majd kö­rülnéz: egy lépést tesz a telefon felé, de meggondolja, a tűzhely mellé kuporodik a zsámolyra, térdére hajtja fejét, mozdulatlanul ül. 18. kép. Az erdészház előtti nagy domboldal, tetején egy kis faépület látszik. Az épület közelébe érve, a bejárat fölött táblát pillantunk meg, „23. sz. Útépítő NV" fel­írással. Közvetlenül az épület mellett egy kis őrház áll, a deszkabódé oly keskeny, hogy lócáján épp csak ülni lehet. Hó kavarog körülötte, bent a teljesen kimerült Si­mont látjuk ülni; egy pillanat múlva feláll, felcsatolja léceit, nekiindul a lépcsőnek. Messziről látjuk, amint lesiklik az erdészházhoz. 19. kép. A konyhaajtó kinyílik, Simon megáll benne, az asszony abban a pillanat­ban felkapja térdén nyugvó fejét, kiegyenesedik. Simon figyelmesen nézi - Valami baj van? - kérdi. - Dehogy van! - mondja az asszony. - Miért volna? Csukd be az ajtót. Simon becsukja, majd újra szemügyre veszi az asszonykát, az üres tűzhelyet, me­lyen csak egy fazék víz melegszik. - Nem főztél? SIMONNE ülve marad. Korán jöttél. SIMON. Korán? SIMONNE. Ühöm. Most mit csinálunk? SIMON. Hogyhogy? SIMONNE mosolyogva. Pakolunk? Az ember ránéz, majd hirtelen eléje lép, állánál fogva felemeli arcát. Az asszony­ka erőlködve rámosolyog. SIMON ijedten. Jön a gyerek?

Next

/
Thumbnails
Contents