Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

van, meglesz, Bonta elvtárs, szabadság! Homlokába húzza kalapját, lecsenget, majd külön jelzéssel felhívja Csurgót: két rövid, egy hosszú csengetés. - Halló, Csurgó, halló, Csurgó! ... Azt a keserves ... - Lecsapja a kagylót, felpöccenti a kalapját, újra csenget: két rövid, egy hosszú. 7. kép. A csurgói ház konyhája, Simonne a tűzhelynél áll, lábosban kavar. A telefon szól, két rövid, egy hosszú, az asszony felemeli a kagylót. - Halló, itt Csurgó ... Nem hallom, hangosabban! ... Elneveti magát. Te vagy az, Jóska? Jól van, ne káromkodj ... Nevet. Hogy arról ismerlek meg? ... Jól van, már megismertelek, már abbahagyhatod ... Igen, igen ... A kiseladási bérösszesítőt és az állatállomány-változási kimutatást? ... Még ma? Elhúzza az orrát. Majd megmondom neki, ha hazajön. De alighanem csak este jön haza, késő este, akkor meg ... Az utolsó mondat alatt mosolyogva kinéz az ablakon; látni Simont és Tótot, akik már csak száz lépésnyire vannak a kert kerítésétől. ... Te is elküldhetnél érte. Reggel háromkor ment el hazulról, ma még nem evett... Jól van, jól van, majd megmondom ... Leteszi a kagylót, kiszalad a konyhából, a kerítéshez, az ura elé. Simon ötven lépéssel megelőzte Tótot. Megáll a kerítés túlsó oldalán, szótlanul, gyöngéden nézi az asszonyt, ez szerelmesen rámosolyog. Az ember meg akarja cirógatni, az asszonyka ráver a kezére. - Ej, nem vagyunk egyedül! - mondja. - Meg különben is azt a vadállatot már vigye el a háztól, vagy én költözök ki családostul. Tót közben melléjük ér. Az elébb is rámtámadt, majdhogy ki nem verte a teli sajtárt a kezemből. Tót felé. Meg is pofoztam, isten engem úgy segéljen! Hallott már ilyet, Tót elvtárs, tartok egy tehenet... miért? ... hogy egy szarvas megigya a tejét, nekem meg kopog a szemem utána. Beszopik napi négy litert, ha meg kevesebbet adok, megbokszol, hogy a csuda vinné el. TÓT, aki eddig szótlanul nézte az asszonykát. Éviké, mikor kell magának lemenni Egerbe a kórházba? SIMON. Két hét múlva. ÉVI. Huszadikára rendelt le az orvos. TÓT. Huszadikára? S ha tévedett egy héttel? Felnéz az égre. Egy szélroham hófelhőt kavar fel a lábuk előtt. Hó lesz, kisöcsém, nagy hó lesz. A szarvasok már lehúzódtak a Szalajka völgyébe. Holnap vidd le az asszonyt Egerbe ... de inkább ma, mint holnap. SIMON. Ma? TÓT. Ha megered a hó, hogy szállítod le Egerbe? Itt fenn a hegyen se orvos, se bába, még asszonyt sem igen találsz, aki megsegítené. Összeverem a pofádat, kisöcsém, ha valami baj talál lenni ezzel a menyecskével. A ház elé értek. ÉVI. Neked meg még át kell menned Hármaskútra elfintorodik, hadaivá a kiseladási bárcaösszesítővel és az állatállomány-változási kimutatással. Simon ránéz.