Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

gazdagságát, a nép konkrét életét, a kiszámíthatatlan, előre nem látható fordulatokat, amelyek az életben bekövetkeznek, a nép alakuló, fejlődő érzését." Azt hiszem, elv­társak, ha ezt a tanácsot megfogadjuk, és a párt segíteni fog abban, hogy megfogad­hassuk, akkor a magyar irodalom nagyon gyors és szép virágzásnak fog most indul­ni. (Elénk, lelkes taps.) Bevezető a Rádió ünnepi műsorához, 1953. november 7. Kiadatlan. - 3 f. első példányú gépirat a PIM-ben őrzött hagyaték 72., Felelet-vita, írások D. T.-ról, önéletrajzok, előadások kézirattári egysé­gének Előadások palliumában. Címe - Déry kézírásával (ceruza) az I .folio élén. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: hamar összevágott alkalmi írás. A negyedik bekezdés egyszerű átvétel a három évvel korábbi Vallomás Októberről című patetikus megemlékezésből (l. Botladozás. 2.köt. 446-447.). - Minden valószínűség szerint a Kossuth Rádió 1953. november 6-i Ünnepi műsorát vezette be (1. Magyar Rádió 1953. nov.2—8. 44.sz. 24.), amelyet azonban a hetilap nem részletez. A görög monda szerint Gaianak, a Földanyának fiát, egy Antaiosz nevű óriást senki le nem győzhette, mert valahányszor földre terítették, anyja új erőt öntött tagjaiba. A görög Héraklész oly módon végzett vele, hogy a magasba emelte, talpa sem érint­hette a földet, s a levegőben megfojtotta. Van egy Antaiosznál nagyobb óriás, mellyel Héraklész sem bírna - a nép. Szeren­csére nem lehet a földről felemelni s a levegőben megfojtani. Nincs az az izomerő, s nincs az a furfang, mellyel a népet a maga egészében el lehetne választani szülőanyjától, a valóságtól. Ha egy-egy gyermekét el is csábítják, árulásra bírják, el­szédítik, de az egész nép testével, mind a két lábával örökre a földön fog állni. Azon a földön, tisztelt hallgatóim, melyet harminchat évvel ezelőtt Oroszország­ban 1917. november 7-én végleg birtokába vett. Azokon a szántókon, erdőkön, bá­nyákon, gyárakon, amelyek kenyerét adták, eszméletét formálták. A kenyér szűkös volt, mert a földet és gyárat, jogos tulajdonát elütötték a kezétől. De el kellett követ­keznie annak a napnak, amikor a nép érett tudata s forradalmi szenvedélye összelob­ban, s nemcsak felismeri, hogy mire van szüksége, hanem meg is szerzi: így veti meg

Next

/
Thumbnails
Contents