Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

ratlanul érte, s természetesen nem lehetett betekintése a változások keleti boszorkánykonyhájába. Éppen ezért meg kívánta vizsgálni a bejelentések valóságtartalmát, köztük a legfontosabbat: vajon csupán Nagy Imre egyéni kezdeményezéséről van-e szó, avagy vele együtt az egész „pártvonal" is változik? S ha tényleg változik: milyen keretek között? Továbbra is a korábbi szoros szovjet függésben, avagy szabadabban - visszalépve a népi demokrácia korábban hirdetett szocializmusképéhez? Elsőnek a „tüneti" jelenségek hatottak rá: az őszinte szó megjelenése, a nyílt bírálat felerősödése, amit az irodalom terén személyi változások is kísértek. Mindenekelőtt Révai József alakjának az elhalványodása - a pártban és az állami életben is. Még júliusban leváltják, és a miniszteri tisztségben Darvas József, az írószövetség volt elnöke lép helyébe. - Mindennek hatására oldódott Déry merevsége, amely az előző években óhatatlanul rárakódott az önmaga által is komolyan vett és a párthoz kötődő szerepjátszásra. Ismét felerősödött régi rögeszméje a „jó" irodalom megteremtéséről, amely értelemszerűen együtt járt az alkotói függetlenség követelésével és a művészi színvonal előtérbe állításával. - A közvetlen művészi munka terén azonban még hosszú ideig korábbi terveinek a foglya. Be kell fejeznie kisregényének, a Simon Menyhért születésének forgatókönyvét, majd megfilmesítését. Közbevetőleg: magánéletének, válásának a gondjait is fel kell dolgoznia. (Oravecz Paula 1953. augusztus 15-én végleg elköltözik tőle, s igaz, hogy az ítéletet 1954. február 24-én mondja ki az Y kerületi bíróság, intézni kell a Pasaréti út 31. alatti lakás elcserélését és a Sövény utca 8-ban kapott új lakás berendezését is.) Ám közben örömmel találkozhatott az irodalom megújulásának első jeleivel, az írók „reform"csapatának: Benjámin Lászlónak, Csoóri Sándornak, Kuczka Péternek, Örkény Istvánnak, illetve új írásaiknak a jelentkezésével. A meggyőződés mélyebb rétegei felől nézve: Nagy Imre reformjainak a meghirdetése felszabadítólag hatott Déryben a szocializmus - a napi politika szektás kényszerűségeitől megszabadult - régi: erkölcsi és érzelmi motívumokkal átszőtt eszményének a felerősödésére és belsőleg is megújuló vállalására. Mindez azonban még 1954 elején is csak külső gesztusokban s az irodalmi élet közegében észlelhető. Mint például az Illyés Gyula által elindított „pesszimista" versek körüli vitában. - A szocialista realizmusnak - a hivatalosság előtt - még mindig érvényesnek vélt kánonjai szerint ugyanis a „jövő" építésének optimista lendületében a lírában nem lehetett helye semmiféle „visszahúzó", pesszimista hangulatoknak. Az Irodalmi Újságban közzétett cikkében (A „pesszimista" versekről. 1954. jan.16. 2.sz. 3.) Illyés a magánélet számos, a nagypolitikától függetlenül bekövetkező eseményeire hivatkozva megkérdőjelezte a már idézett elvárás időszerűségét és érvényességét. „Eretnek" értelmezése természetesen vihart kavart. Számosan támadták, sőt gyanúsították, s Déry úgy érezte, kötelessége Illyés mellé állni - s egyben a vitát szélesebb összefüggések irányába ösztökélni. Az eszmecsere kereteit így kitágítva nem habozik kimondani az írók jogos elvárását, ti. hogy a művelődéspolitika úgymond „ne szinte kizárólag a közvetlen politikai hasznot keresse rajtunk, hanem legalább annyi figyelemmel azt a bizonyos közvetett hasznot is, amelyet jobb szó híján, a lélek tisz-