Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

BRÁNYIK nevet. Egyem a lelkedet, hát hova? BÁLINT a földre néz, nem felel. BRÁNYIK. Úgy ne járj, fiam, mint az öszvér, hogy nem tudja, ló-e vagy szamár. Sietve továbbmegy a járda szélén, a tömeggel ellenkező irányban. BÁLINT utánanéz, Vendelhez. Ki ez az ember? 61. kép. Budapest térképe a főútvonalakkal, melyeken nyilak jelzik az irányt a Millenniumi emlékmű felé. 62. kép. Váci út a Tizenháromház előtt. Az ablakokban asszonyok, gyerekek, egyikmásik integet a vonuló embereknek. A tömeg - amely már az egész úttestet elfoglalja - általában jókedvű, az egymás közelsége biztatja az embereket, könnyű, vidám kiáltások cserélődnek a járda és a kapualjak között, csak itt-ott látni egy komorabb arcot. EGY MUNKÁS vastag, öblös hangon kiált egy ablak felé. Böske ... hé, Böske! Mit főztél ebédre? EGY KAMASZ az ablakból vékony hangon. Bolhasonkát szúnyogzsírban. Egy másik ablakban két asszony. AZ EGYIK. Rózsi, ott jön az urad. A MÁSIK. Hol? EGY MUNKÁS a kapuhoz lép, ott álldogáló fiatal feleségét kezénél fogva behúzza a sorba. Gyere te csak velünk! ASSZONYKA. Eressz el! Szatyorral? MUNKÁS. Nyugodtan. ASSZONYKA sírva fakad. Nem lehet üres szatyorral tüntetésre menni. MUNKÁS nevet. Majd teleszedjük kaviccsal. A lencse továbbhalad a házsorok mentén, a kapualjakból itt-ott is a tömeghez csatlakoznak. EGY ASSZONY emeleti ablakból. János! ... János, mondom, hogy maradj itthon. EGY HANG a tömegből. A János velünk jön a lizsébe, néni! Egy fiú egy földszinti ablakból kiugrik az utcára. Ahogy a lencse előrehalad a Berlini tér felé, a tömeg mind gyakrabban megreked, a rendőrök is szaporodnak. Itt is, ott is rendőröket látni a vonuló tömegben. - Menjenek fel a járdára! ... A járdára! ... Ne álljanak meg! Hátuk mögött egy-egy gúnyos kiáltás, egyszer egy éles fütty. -Zsaru! ... Sétára! ... Nézd, hogy igyekszik! Ahogy a lencse kíséri a meg-megakadó tömeget, hallani: -Miért állunk? ...Gyerünk tovább! ...Ne álljunk meg! ...Csigavér, ne lépjünk egymás tyúkszemére, elvtárs! A Lehel térre ér a lencse, itt a tömeg végleg megrekedt, egyhelyben állnak. Mögöttük a most érkezők között látni Vendelt, aki Bálint vállát átkarolva igyekszik előre. EGY ÖREG MUNKÁS. A keserves mindenüket, meddig várjunk még? Ha nem engednek tovább, hazamegyek.