Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1953

re, bemutatására. Déryre egy derék távol-keleti költő jutott, akinek a nevét a Világirodalmi Lexikon nem is jegyzi. A kiosztott szerep a maga módján érzékelteti Déry továbbra is erősen megfogyatkozott tekintélyét - és súlyát az irodalmi életben. Rózsaszín turbán, alatta ráncos, olajbanra arc, ferdén vágott tatár szem s a száj vonalán lefelé ereszkedő ritkaszálú, fehér bajusz. Mozdulatlanul néz maga elé, egy arcizma sem rezdül. S már hosszabb ideje figyelem, amikor először mozdul meg, szája szelíden, öregesen rágcsálni kezd: mintha hetvennyolc éve valamelyik édes emlékét morzsolgatná. Bűbájos, bölcs mosoly jelenik meg a szája szögletében, amely hirtelen kivilágítja az egész arcot. Feláll reszkető lábára: teste oly könnyű, törékeny, hogy egy pillangó a hátára vehetné. De mégsem lepkeháton jött el hozzánk: húsz napig utazott vonaton és repülőgépen Burmából Budapestre, tíz napig vonaton a dél-kínai határtól az észak-kínai határig, aztán több napig repülőgépen a Szovjetunión át hozzánk. Megköszönöm, hogy eljött, ennyit megérdemel veszélyeztetett öregsége. S megígérem neki, ha hetvennyolc éves leszek, visszaadom a látogatást Burmában. Mosolyog, legyint, addigra ő már nem él. Parasztköltő, fiai, lányai ma is földművelők. Öregember, felesége negyven évvel ezelőtt meghalt, de nem nősült meg többé. Úgy mondja: csak munkájának, csak a népnek akart már élni. Azt teszi fiatalkora óta, amikor először fogott tollat. Verseket írt, újságokba, füzetekbe, röpiratokba. Pénzt sohasem fogadott el értük, két keze munkájából élt. De amikor kötetei kezdtek megjelenni, a nép a maga módján fizetett értük. Eljöttek az emberek egyesével vagy családostul, de olykor egész falvak is, háromszor mélyen meghajoltak a költő előtt, s átnyújtották a versek méltóságteljes árát: ételt és ruhát. Hogy hány munkája jelent meg, nem tudja, de voltak köztük kötetek, amelyek a maguk egészében egy-egy aktuális politikai eseményről szóltak, például a gyakori parasztzendülések egyikéről vagy legutóbb egy diákforradalomról, mely az elavult tanítási rendszer ellen irányult. 1945 és 1948 között maga is több fegyveres felkelésben vett részt az angolok és a japánok ellen. 1948? De hiszen akkor már hetvennegyedik évében járt! Nagyon kedvesen, szerényen mosolyog: akkor még jobban bírta magát. 1945-ben az öreg költő még fegyverrel a kezében védte hazáját az idegen rablók ellen, később pedig, amikor a puska már elnehezült a kezében, politikai tanácsadóként vonult partizán-honfitársaival a dzsungelba! Az öreg Petőfi! Elmondja egyik versét. Bonyolult rímelésű strófák, melyben nemcsak a sorvégző szavak, hanem a közbeesők közül is több rímel egymással. Mielőtt elmondta, hoszszan gondolkodott, melyiket válassza. Megkérdem tőle, miről szól. A legszebb, a legjobban illatozó virágról, mondja. így tartotta ildomosnak: hogy a népek békegyűlésén egy szál virágot nyújtson át a magyar írónak saját terméséből. Még egyszer elnézem az arcát, mielőtt elválunk: mert már fáradt, haza szeretne