Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1953
Wygodzki (1907-1992) költő; Igor Newerly (1903-1987) állami díjas prózaíró; Adam Bahdaj (1918-1985) ifjúsági író, költő, magyar művekfordítója; Stanislaw Kowalewski (1918-) ifjúsági író. Déry Tibor Kossuth-díjas író lengyelországi tanulmányútjáról hazatérve, a következőket mondotta az MTI munkatársának: - Egy hónapig tartózkodtam Lengyelországban. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanom, hogy a lengyelek páratlan vendégszeretettel fogadtak. Látogatásom olyan emlékeket hagyott bennem, amelyek a már régen meglévő rokonszenvemet igaz szeretetté fokozták. Nem először jártam Lengyelországban, s talán ez a körülmény az, amely mostani utam élményeit annyira felerősítette. 1948-ban a wrocz awi békekongresszus alkalmából utazgattam vagy két hétig az országban. S a különbség, amely az akkori és a mostani állapot között fennáll, maradandó, mély élményt jelent számomra. Varsó 1948-ban még szinte teljesen romhalmaz volt, a híres óváros embermagasságú törmeléksivatag, s körös-körül is minden oly pusztaság, amelyben a feléledésnek még csak az első jelei voltak láthatók. S ma Varsó újra nagyváros, hat vagy hétszázezer lakosa van már, és az egész város duzzad az élettől. Talán a legjobban megkapott a munkának, az újjáépítésnek a szinte valószínűtlen méretei mellett az, ahogy újjáépítik a várost: egész utcasorokat, házról házra pontosan úgy, ahogy a háború előtt állt. Gyönyörű az a hősi küzdelem, amelyet áldozatok ellenére is vállaltak a lengyelek azért, hogy újat építsenek, de az újban feltámasztják a régit is, nemzeti hagyományaikat, történelmi emlékeiket. A kettő egyeztetése gyönyörű munka. Hogy csak egy példát említsek: felépítik az egész óvárost, kívülről pontosan a régi stílusban, de belül modern, tágas, kényelmes lakásokkal, amelyek hallatlanul olcsók. S ugyanez a kép Gdanskban és szerte az egész országban. Gdanskban is felépítik a régi, híres óvárost, ugyanúgy, ahogy állt, csak azzal a különbséggel, hogy egy-egy utcasort kihagynak, s így szélesbítik az egykori középkori sikátorokat - levegőt, napfényt engednek a lakásokba. Krakkóban - ahol szintén jártam - nem sok kárt tett a háború, újjáépítésre nincs szükség, de azért itt is lázas építkezés folyik, Krakkó lesz az ország felsőiskolai és tudományos központja. S a hatalmas városépítkezés mellett ugyanilyen ütemű és méretű gyárépítkezések folynak az egész országban. Láttam egy nyomdavállalatot, az egyik legnagyobbat az egész Európában, amelyet csak bejárni is három óra hosszat tartott. Láttam Krakkó mellett az újonnan épült vaskombinát új városát, Nowa-Hutát. Ma már több mint 30 000 ember lakja és a hatéves terv végére 100 000 lakosa lesz. Az iram is, a teljesítmény is bámulatra méltó. Egyhónapos tartózkodásom alatt természetesen volt alkalmam, hogy írókkal is beszélgessek. Ezekről a beszélgetésekről is a legjobb emlékeim vannak. Gondolkodó, művelt emberekről tanúskodnak, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a népet segítsék óriási feladatai teljesítésében. Világosan látják az olvasók igényeit, a feladatokat, amelyeket meg kell oldaniuk. A szocializmus építése ott is ugyanazon