Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1952
iba, hogy még a homunculus-jellegű figurákat is ... lélekkel tudja telíteni. Feje tetejére állított okoskodás. Minthogy rendkívüli írói erővel élem bele magamat alakjaimba, tehát az olvasók sem értik a leleplezést. Hol itt a kötelező összefüggés a gondolatok között? Álprobléma? Lehet, hogy az. De még mindig érdekesebb lett volna a mélyére járni, mint vulgáris leegyszerűsítéssel azt állítani, hogy egy huszonkét éves diáklány csak „érdekből" vagy öncsalással szerethet bele negyvenhét éves világhíres professzorába. Veres nem tud róla, hogy tudósok, tanárok stb. milyen rendkívül vonzóak fiatal diáklányok számára - az elmúlt polgári társadalomról beszélek s hogy ilyen szerelem milyen tipikus jelenség volt ebben a társadalomban, akármennyire elítéli is ezt fiziológiai szempontból a kritikus. Mennyivel érdekesebb lett volna, ha Veres az „álprobléma" helyett az igazi problémát veszi szemügyre, általános s olykor kétes értékű tételek hangoztatása helyett, nevezetesen azt, vajon jól oldottam-e meg a szerelem osztálytársadalmának kérdését. Erről bizonyára rendkívül érdekes dolgokat tudott volna mondani, író s olvasó számára egyaránt hasznosakat. Kevés szó esett erről az eddigi viták során, melyek főképp a probléma sekélyesebb, külső gyűrűje, a valószerűség kérdése körül forogtak. Bírálóim e szerelmi történet tipikus vagy nem tipikus voltát azon mérték le, hogy beleszerethet-e a kommunista diáklány nagypolgári származású tudós professzorába - s nem azon az összehasonlíthatatlanul fontosabb kérdésen, hogy miképp folyt le s hogy végződött ez a szerelem. Holott nyilvánvaló, hogy a szerelem első mozzanata - születése - lélektanilag és társadalmilag is sokkal kevésbé jellegzetes, mint tartalma s befejezése, hisz az életben elégszer tapasztaljuk, hogy akárki beleszerethet akárkibe. Szerintem azonban az első mozzanat, a szerelem születése a tanár és Juli között is valószínűsítve van. Csak futólag említek meg néhány tényezőt: a tanítvány csodálata professzora iránt, mely már első találkozásukkor (az első kötetben) egy tréfás, kacér, majd elkomolyodó jelenetben kölcsönös érdeklődést szül: Nagy Júlia szerepe a tanár elleni fegyelmiben (szintén első kötet), melyben ugyan a kommunista siet a reakció által szorongatott tanár segítségére, de ez a segítség megint csak növeli a kölcsönös érdeklődést s tovább valószínűsíti a későbbi szerelembe esést; a dunai életmentést, mely a tanárt férfiasságáról és az emberiséggel való szolidaritásáról látszik bizonyságot tenni s nem utolsósorban a tanár közismert szembenállása a Horthy-társadalommal, mely már eleve rokonszenvessé teszi - az adott politikai helyzetben - a kommunista diáklány számára. Valószínűsítve van, de mégsem tipikus, mondhatnák bírálóim. Lehet, nem tartom lényegesnek. Hibát csak akkor követtem volna el, ha a történet folytatása sem volna általános társadalmi érvényű. Ezt azonban nem hiszem. A lappangó osztályellentétek vaskövetkezetességgel irányítják a szerelem menetét egészen az utolsó állomásig, a mindkét félre lesújtó büntetésig. Mindkét fél belebukik ebbe a szerelembe - s a bukás után mind a ketten azon az úton haladnak tovább, melyet jellemük s osztályuk kijelölt számukra. A tanár a szerelem hatására ki akart volna ugrani osztályából, de
