Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1952

Gyorsírói feljegyzés a Magyar írók Szövetségének 1952. május 21-én tartott vitadélutánjáröl (részlet) Kiadatlan. - Gépiratmásolata a hagyaték PIM-ben őrzött 72., Feleletvita, írások D. T.-ról, önéletrajzok, előadások kézirattári egységéhen. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: 1952-ben a Magyar írók Szövetségében - egy kissé a tagok szemináriumi foglalkoztatása helyett is - egymást érték a különféle viták, megbeszélések. A drámai szakosztály összejövetelén például Illyés Gyula bemutatás előtt álló művét, Az ozorai példái, a prózaiban Örkény István regényeit vitatták meg; de megbeszélték a korabeli ifjúsági irodalmat -sa műfordítóknál Sztálinnak a marxizmus és a nyelvtudomány viszonyát taglaló értekezését. . S csak természetes, hogy hamarosan sor került az év könyveként jellemezhető Felelet megbeszélésére is, amelyet kitüntető céhbelilszakmai érdeklődés fogadott. A május 21-én a Szövetség Gorkij (ma Városligeti) fasor 10. alatti székházában megrendezett vitát Nagy Péternek, a Szövetség oktatási osztálya akkori vezetőjének az előadása vezette be. Értő elemzései elsősorban a művészi megformálás (a jellemábrázolás, a regényszerkezet, az arányok, a stiláris kifejezési eszközök stb.) kérdéseivel foglalkoztak, bár teret kaptak bennük a kor kívánalmaihoz kapcsolódó politikai vonatkozások is. (Utóbb: A „Felelet" második kötetéről. = Csillag 7952. 6.sz. 723-735.) A beszámolót követően ugyan Vértes György, a Gondolat (1936-1937), majd a Forum (1946-1950) volt szerkesztője, akinek a nevével már a Rajk-per kapcsán találkozhattunk, ezúttal is politikai kifogások tucatjait halmozta a regény ellen, s támadásához egy ma már ismeretlennek mondható Ambrus Z. Miklós is csatlakozott; a résztvevők többsége azonban Déry, a regény pozitívumai mellé állt. Zelk Zoltán rövid és indulatoktól sem mentes felszólalását követően Sarkadi Imre, Abody Béla, Sőtér István, Mészáros István, Örkény István sorra bontotta ki a Felelet szépségeit és érdemeit, s hatásukra még a balosnak számító Keszi Imre és Király István is mérsékelte, illetve árnyalta fenntartásait: Mint utólagos jelek mutatják, az eszmecsere nem úgy alakult, ahogy azt a politikai vezetés elvárta volna; legalábbis ezzel magyarázható.