Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1951

1951. ápr.7. 77.sz. 1.) Innen már egyenes út vezet a három év múlva összeülő stockholmi nagy békekonferenciához, ahol fel is szólal (l. kötetünk Üzenet Stockholmból című írását és a hozzá csatlakozó két további megnyilatkozást), s amelyet követően tagja lesz az Országos Béketanácsnak is. (Az Országos Béketanács tagjai. = Szabad Nép 1955.febr.28. 58.sz.2.) Nem kétséges, Déry meggyőződéssel vállalta a béke védelmének az ügyét, ám azt is látnunk kell, hogy ezekben az években a „ nagypolitika" szempontjából ezt a szerepet főképp az „ útitársakra" és a politika másodrendű képviselőire osztották. Személyes megbecsülésének csökkenését A fehér pillangó-vita utáni hónapokban már tapasztalhattuk a Harminc évvel ezelőtt című május elsejei írás visszautasításában; s nyilván a hivatalos pártpolitikának ez az elhidegedése áll e nyilvánosságnak szánt nem misszilis levél közzétételének elhárítása mögött is. A címben szereplő „angol vegyész" kilétét nem sikerült kideríteni. Kedves Barátom! Tegnap érkezett leveledben azt írod szó szerint: „a háború elkerülhetetlennek látszik, halálosan kétségbe vagyok este. Mit tehetünk ellene ... semmit!" Levelednek erre a mondatára akarok válaszolni, nyersen, kertelés nélkül. Nem hiszem el neked, hogy kétségbe vagy esve. Ha az volnál, akkor tennél a kétségbeesésed ellen. Amíg egy lehelet marad az emberi testben, addig küzd az ellen, ami halálosan kétségbe ejti. Ha te mégis arra a következtetésre jutsz, hogy nem tehetünk semmit a háború ellen - s nem is teszel -, akkor önmagad előtt is leplezve, szíved mélyén valamilyen okból vagy magad is kívánod a háborút, vagy legjobb esetben közömbös maradsz vele szemben. Ez utóbbira gyanakszom. Miért? Mert sok ember szellemi renyheségből, képzeletének szegénységéből beéri azokkal a bajokkal, amelyek a jelen pillanatban sanyargatják, s nem hisz azokban, amelyek másnapját fenyegetik. Elhessegeti őket, elnapolja a védekezést, vállát vonogatja, „halálosan kétségbe esik". Ha komolyan venné ezt a kétségbeesését, tenne róla. De minthogy nem mer vagy nem akar a végére járni gondolatainak, kiegyezik egy felemás lelkiállapottal, azaz: lelkiismeretlenné, becstelenné válik önmagával szemben. Csak önmagával szemben? A logika goromba. Az a meggyőződésem, barátom, hogy nemcsak önmagáddal szemben válsz becstelenné, hanem feleségeddel, gyermekeiddel, barátaiddal, népeddel szemben is. Ha elmulasztod megvédeni a magad testi és szellemi épségét, elárulod azokat, akikkel sorsközösségben élsz. Árulójukká válsz akkor is, ha ők maguk éppoly hanyagok, azaz lelkiismeretlenek, mint amilyen te magad vagy. A mások hibája nem menlevél számodra. Miért állítom azt, barátom, hogy becstelen az, aki eleve letesz a háború elleni