Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1945

lenállás - harmadik kötetünk záródokumentuma), amelyre már előszavunk is utalt. Budapest, 1945. május 7. Önként, szívesen igazolom az alábbiakat: Demény Pált 1936-ban ismertem meg a Gyűjtőfogházban, ahol akkoriban két hónapi fogházbüntetésemet töltöttem (1921. III. t. c.). Minthogy egyes cellákban ültünk, kevés alkalmunk volt az érintkezésre, de D. P. bátorságával, nyugalmával, pszichológiai útbaigazításával már akkor nagy szolgálatokat tett nekem. Büntetésem kitöltése után személyes érintkezésünk - minthogy neki még egy vagy másfél éve volt hátra - megszakadt. 1944 tavaszán találkoztam vele újra, véletlenül az utcán, amikor is nyomban felajánlotta segítségét. Több alkalommal felkeresett csillagos házban, élelmiszert, dohányt stb. hozott nekem, s vállalkozott arra, hogy a közeli deportáció elől elbujtat vagy vidékre szöktet engem és 82 éves anyámat. Erre a júliusi deportáció elmaradása folytán nem került sor. Ez év októberében, a Szálasi-puccs után, felkerestem D. P.-t és megkértem, rejtsen el engem és anyámat, amit ő 24 óra leforgása alatt nyélbe is ütött. Takács József elvtársnál (Szigony utca) éltünk körülbelül két hétig, még két másik bujdosó elvtárssal együtt, ez idő alatt D. P. látott el bennünket mindennel, amire szükségünk volt. A két hét leforgása után részben a D. P. által szerzett hamis iratokkal keresztény házba költöztünk. D. P. politikai munkájában nem vettem részt, de részt kértem karitatív jellegű munkájából. Körülbelül 50-60-ra teszem azoknak a számát, akiknek D. P. segítségével svájci menleveleket, hamis iratokat, lakást stb. tudtam szerezni és ezeknek egy része - ha megmenekültek - nyilvánvalóan D. P.-nek köszönhetik ezt. A KMP politikai munkájáról csak szórványos értesüléseim voltak, csak annyi, amennyit D. P. maga mondott el nekem. Ebbe a munkába szemlátomást nem kívánt engem bevonni, talán nem talált arra alkalmasnak. így érthető, hogy a KMP és a hivatalos kommunista párt közti szakadásról csak később értesültem, de amikor ezt megtudtam, D. P. már arról számolt be nekem - ez kb. novemberben lehetett -, hogy a fúziós tárgyalások megindultak, sőt már maga a fúzió is megtörtént. Magamnak a KP-vel semmilyen közvetlen összeköttetésem abban az időben nem volt, a párthoz tartozó barátaim illegálisan éltek, nem bírtam összeköttetésbejutni velük. Egyszer az utcán véletlenül találkoztam Haraszti Sándorral, találkozást igyekeztem létrehozni közte és D. P. között, de Haraszti nem jött el a megbeszélt találkára. Arról, hogy D. P. Nagy Jenő alezredessel, Csorba Jánossal stb. összeköttetésben állott, az ellenállási mozgalomban aktívan részt vett, fegyvereket gyűjtött, csak közvetett tudomásom van, de a társaságában folyó megbeszélések, elejtett megjegyzések stb. számomra bizonyítani látszanak a tényt. Ami D. P. jellemét illeti, meggyőződésem, hogy teljesen integer, becsületes, meggyőződéséhez tántoríthatatlanul ragaszkodik és ha esetleg hiúságból el is követett fe-