Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

tehetségemen múlott, hogy csak oly ritkán sikerült jó munkát végeznem. Sokfélét próbáltam és sokféleképp, s mindig őszintén hittem írói világképemben, de úgy látszik, a tehetség kihagyásait nem pótolja sem a szenvedély, sem a lelkiismeretesség. Hajnal János (1913-) illusztrációja a Jókedv és buzgalom című elbeszéléshez (Csillag 1947. dec, l.sz. 9.) Az itt következő novellagyűjtemény a tizenötödik megjelent könyvem. A felszabadulás előtt nyolc kötetem jelent meg, 1920-30-ig, nagyobbrészt külföldi emigrációm alatt, ahonnét hazatérve, szinte teljes hallgatásra kényszerített a Horthy-korszak mind kíméletlenebbé váló nyomása. Ez a nyolc könyv - két verskötet, hosszabb novellák, egy regény - nagyjából úgy hat ma rám, mint egy késői kamaszkor idétlen fickándozása, egy sorukkal is alig tudom már magamat azonosítani. Szerencsére a könyvkereskedelemben egyik sem kapható, kis példányszámukat szétvitte a történelem légnyomása. Hallgatásom tizenöt esztendeje alatt írtam a felszabadulás után megjelent könyveimet s e novellagyűjteménynek is egy részét. Ekkor lettem íróvá, jóval túl a harmincon. Sok a romlékony abban is, ami azóta tollam alól kikerült, de talán akad köztük egy és más, amiért nem kell szégyenkeznem. Az 1945 előtt írt elbeszéléseimnek csak egy töredékét soroltam be a kötetbe, az azóta írottakat szinte teljes egészükben. Egyetlen mértékemül írói ízlésemet használtam, erkölcsi s politikai szűrőre nem lévén szükségem, hisz 1918 óta - amikor kommunistává lettem - lényegében hű tudtam maradni a világról való első, összefogó látomásomhoz.