Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

lom terén mondanánk le erről a küzdelemről? Akadtak, akik lemondtak, de ami e lemondás nyomán megszületett, az lehetett propaganda, nem volt azonban igazi irodalom. A legmagasabb színvonal követelése - Azt a magyar tradíciót - folytatta Horváth Márton -, hogy az írók nemegyszer a politika előtt jártak egy lépéssel, a demokrácia is szívesen látja. A politika előtt járni azt jelenti, hogy merészen, bátran kell kritizálni nem a demokráciát, hanem a demokrácia ellenségeit, a múlt maradványait a demokráciában. A demokrácia íróinak a kritikája olyan legyen, hogy ne fékezze, hanem gyorsítsa a demokrácia iramát... Ezzel kapcsolatosan térjünk rá az optimizmus kérdésére is. Az olyan írónál, aki nem szakad el osztályától és az élen menetelve, élenjáró osztályának rezervoárjából merít erőt, nem lehet probléma az optimizmus kérdése, mert az ilyen író sohasem láthatja a helyzetet megoldhatatlannak, hiszen évről évre tapasztalhatta a munkásosztály reményeinek fokozatos beteljesülését. Egyébként pedig nem struccpolitikát prédikálunk. Nem olyan optimizmust akarunk, amely a dolgok nem ismeréséből táplálkozik. A bajokra igenis fel kell hívni a figyelmet, de ennek mindig mozgósító, ellentámadó jellege legyen. Nem akarjuk, hogy az írók leegyszerűsítsék a feladatot. Nem úgy gondoljuk, hogy az elsőrendűen politikai tárgyat regényben, filmen vagy költészetben egyszerűen „leábrázolják", hanem azt szeretnénk, ha az írók a témán, az emberek jellemén és magatartásán keresztül a felmerülő problémákat a legmagasabb színvonalon fejeznék ki ... Déry Tibor az írók öncenzúrájáról és eredendő optimizmusáról Ezután Déry Tiborhoz, a nagytehetségű regény- és drámaíróhoz, A befejezetlen mondat és a Tükör szerzőjéhez fordultam, akitől azt kérdeztem: -Mit szólsz Horváth Mártonnak ahhoz a megállapításához, hogy az írók elmulasztották kritikai kötelességük gyakorlását? - Lehet, hogy Horváth Mártonnak igaza van, de nem véletlen, hogy az írók adósok maradtak kritikájukkal. Azt hittük, hogy a serdülőfélben levő népi demokráciát még nem illik hangosabban bírálnunk, hiszen esetleg legjobb akaratú és legtisztább szándékú kritikánkkal is árthatunk. Mi, kommunista írók, arról sem feledkeztünk meg, hogy a politikában úgynevezett „napi taktikát" kell alkalmazni, és a politika, a napi taktikának megfelelően, néha hosszabb úton kényszerül megközelíteni a végcélt, mint az író. A sebesebben haladó író tehát kényszerűen beleütközik a napi tilalmakba ... Az olyan író, aki egyben politikus is (és a kommunista író természetesen mindig politikus), nem tévesztheti szem elől a politikai élet gyakorlati nehézségeit. így jött létre éppen a leghaladóbb írókban az az öncenzúra, amely lépést tartott és lépést tart a jövőben is a népi demokrácia fejlődésével. Mindenesetre nagyon örülünk, hogy - Horváth Márton felfogása szerint - országunk új rendje ma már elbírja a keményebb bírálatot. Az írók boldogan élnek majd a kritikai lehetőségekkel és a jövőben részletesebben, árnyalatosabban fogják kifejteni a mai világról való látomásukat. Az egyetértés és helyeslés bizakodó éghajlata alatt elmondják a szívüket esetleg megülő aggodalmukat is.