Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

egyben szellemesen figurázza ki az újságírói felületességet és általában az interjú műfaját. Sós Endre (1905-1969) jogi képzettségű író, újságíró; eredményes antifasiszta tevékenységet fejtett ki (pl. Cion bölcsei a horogkereszt árnyékában, 1937), 1940-ben munkaszolgálatra hívták be. 1947-től a Népszava szerkesztője, az interjút követően a Magyar Nemzet főmunkatársa. Ahhoz, hogy bárhol és bármikor ne csak írók legyenek és olvasók akadjanak, hanem „irodalom" és „irodalmi élet" alakuljon ki, megfelelő szellemi légkör is szükséges. Nézzük: hogyan állunk manapság ezzel a szellemi légkörrel? Megvan-e? Miképp hat? Milyen változásokon ment keresztül - a múlthoz hasonlítva? Először: kétségtelen, hogy sok kitűnő íróval rendelkezünk. A fasizmus időszakában nem kompromittált régiekhez sok új csatlakozott. Jelentős tehetségek tértek vissza külföldről is. Az úgynevezett „moszkvai magyar irodalom" és „ázsiai magyar irodalom" megszüntette különállását, hogy beolvadjon a kialakuló egységes magyar irodalomba. Másodszor: a munkásság és parasztság soraiból új közönség támadt, amely megfelelő irányítással és szellemi látókörének további tágulásával, valamint gazdasági helyzetének állandó javulásával beláthatatlan közönség-lehetőségeket nyújt. (Nem szabad természetesen máról holnapra bekövetkező csodákban hinni és ezekben az új olvasókban nyomban egy új irodalmi ízlés fáklyavivőit köszönteni. Lukács György világosan megmondta a Népszavának a népi demokrácia és az irodalom kapcsolatairól rendezett legutóbbi vitájában, hogy számottevő munkás- és parasztrétegeket sajnos még ma is bizonyos elkispolgáriasodás jellemez.) Harmadszor: a politikai és gazdasági elnyomás megszűnése, a társadalom szerkezetének teljes átalakulása, a gazdasági alapépítmény szerkezetének a jogra, erkölcsre és művészetre is kiható megváltozása zálogát képezi a megfelelő szellemi időszak bekövetkezésének. Az új idők valósággal várják az új idők új dalosait és dalait. Horváth Márton a szellemi átalakulás tényezőiről Napjaink magyar irodalmának időszerű kérdéseiről és az új irodalom társadalmi hátteréről először Horváth Mártonnal, a Szabad Nép felelős szerkesztőjével beszélgettünk, aki a marxista-leninista irodalomelmélet legelső magyarországi hirdetői és alkalmazói közé tartozik, és ez év tavaszán országos feltűnést keltett a Magyar Kommunista Párt Politikai Akadémiáján tartott irodalomszociológiai fejtegetéseivel és irodalmi helyzetképével. - Miért változott meg olyan kevéssé a gyökeresen átalakult országban az irodalom? - hangzott első kérdésünk. - Ne felejtsük el - mondotta Horváth Márton -, hogy a magyarországi átalakulásból általában hiányoztak a könnyen ható forradalmi külsőségek. Nem voltak itt sem bari kádharcok, sem egyéb polgárháborús jelenségek. Elmaradt jóformán minden „klasszikus forradalmi külsőség". A magyar átalakulás olyan jelleget öltött, hogy va-