Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Az utolsó szó jogán
1957 Vasas-hoz. A gyűlés túlnyomó többségében a sztrájk mellett volt. Egy sztr[ájk]el- lenesnek magyarázható beszéd után szomszédaim „árulást” emlegettek. B[enjámin] közbeszólt egyszer, lehurrogták, ő miért nem beszélt? Ilyen hangulatban nem lehetett egyszerűen azt mondani, feltétel nélkül vegyék fel a munkát. Nem akartam beszélni, de több százan követelték. El akartam ütni azzal, az írók nem szólnak bele. Erre személyes véleményemet! Emlfékezetem] szerint sztr[ájk] ellen voltam, s ezt valamilyen elfogadható formában akartam közölni. A m[unkásság] felfegyverzése nem ell[en]for[radalmi] követelés. A m[unkás]egység sem, amelyre ismételten figyelmeztettem. Az sem, hogy a K[özponti] M[unkás]tanácsba küldtem őket, melyről akkor nem tudhattam, h[ogy] ell[en]forr[adalmi], jelenlevőt senki nem érthette sztrájkrauszításnak. (Sic!) Kiegészítés: vádirat 5. o. Nem tagadom bíráló írások fontosságát, hibák felderítését. Már tegnap említettem, hogy előadóval haza (sic!). 2 újságnov[ella] és 1 elbeszélés (Niki) nem lehet 2-3 év munkája. Emlékszem pozitív, példaadó, eredményekről szóló köv[etkező] írásokra: Sim[on] M[enyhért] sz[ületése] forgatókönyv, film, Cannes, fe csupa pozitív alak, a népi dem[okráciában] játsz[ódó] történet, főalak párttitkár - Bálint elindul forg[ató]könyv, költség - Békekönyvtár, ostrom, jelentősebbek 3 nov. után (sic!), 54 v[agy] 55 nyarán Fel[elet) III. kötet, füzetek lefoglalt anyagban. Vizsgálatról akarok néhány szót. Nehezemre esett volna elmondani, amíg a vizsgálat] hatáskörébe tartozom, s annak a gyanúnak teszem ki magamat, h[ogy] érdekből beszélek. De ma már bíróság, tehát nyugodtan elmondhatom véleményemet. Az, hogy a vizsgálat] a szocialista] törvényesség teljes betartásával folyt, kevés, ennél több (sic!) történt: egész 6 hó alatt a legnagyobb humanitást tapasztaltam. Bíróság talán nem tudja, ezért közlöm, h[ogy] 2 hó[napja] kivettek cellából, tágas szobába. Ha cellában hagynak napi idegrohamaimmal, ma nem itt ülnék, hanem tébolydában. Az[t], hogy ma nagyjából normálisan tudok beszélni, érvelni, ennek köszönhetem. De talán még ennél is többre becsülöm azt a tapintatos, gyöngéd emberséget, m[el- ly]el megengedték, hogy fél éven (sic!) börtönből küldött leveleimmel azt a hitet keltsem 95 éves beteg anyámban, h[ogy] külföldön utazom és dolgozom. Bármit hoz számomra a jövő, a hála ezért csak velem együtt fog megszűnni. Nem vagyok szeretem a nagy szavakat, de szükségét éreztem annak, h[ogy] ezt legalább ez előtt a kis nyilvánosság előtt elmondjam. Hű maradtam-e szándékomhoz, h[ogy] nem védem, amiben bűn[ös]nek érzem magam. Csak azt igyekeztem bebizonyítani, h[ogy] nem népi demfokrácia] ellen. Nem tudom, sikerült-e erről meggyőznöm a tanácsot, hfogy] sem szándékom, sem cselekedeteim nem erre irányultak. De ezt az egy vádat (sic!) olyan mélységesen igaztalannak érzem fájdalmasan érint, h[ogy] most kihallgatásom végén szükségét érzem elismételni azt, amivel az elején kezdtem: soha egy minden tévelygésem közepette soha egy gondolatom, egy porcikám nem akart kárt tenni a mi államunkban. Az u[tolsó] szó jogán két szerepemről kérdéssel szeretnék foglalkozni, mind a 176
