Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt életrajza
1957 miatt elkobozták az Irodalmi Újságot, leváltották a szerkesztőjét. Tömegével utasították vissza a cikkeket, írásokat, az agit.prop. a legártatlanabb versben is jelképes támadást sejtett. Velem például megesett, hogy egy cikkemnek a kefelevonatát magának Rákosinak az asztalán pillantottam meg. Az elkeseredés akkor hágott tetőpontjára, amikor Andics nem volt hajlandó fogadni az elnökség kommunista frakciójának küldöttségét, amely elő akarta adni panaszait, s utána egy álló hónapig azt sem engedélyezte ismételt kérések, sürgetések ellenére, hogy a frakció összeülhessen. &k- kor határozlak el az írók és A frakció tagjai erre lemondtak elnöki tisztükről és más kommunista művészekkel együtt, akiknek hasonló sérelmeik voltak, elhatározták, hogy ezeket memorandum formájában a KV tudomására hozzák és orvoslást kémek. Ötven Kossuth-díjas író és művész írta alá. Hogy a memorandumot ki fogalmazta, nem tudom. Rövid idő elteltével ahelyett, hogy a panaszokat megvizsgálták volna, az aláírókat sorba behívták a Pártközpontba, s rábeszéléssel, fenyegetéssel felváltva aláírásuk visszavételére igyekeztek őket rávenni. Ez legtöbbjüknél — minthogy a párt teljes tekintélyét vetették latba ellenük - természetesen sikerült. Az írók közül, úgy emlékszem, aláírása visszavételét megtagadta rajtam kívül: Benjámin, Erdei Sándor, Zelk, Háy és Aczél. 1955 decemberében erre a Vasasban nagyaktívát rendeztek, melyen maga Rákosi elnökölt, Kovács István tartotta a referátumot. Nép- és pártellenesnek nevezte az írókat, olyan hangon, mely kísértetiesen emlékeztetett a Rajk-perre hangjával, ugyanígy az utána meginduló sajtókampány is. Párthatározat született ellenünk, majd a KEB „súlyos megrovás, utolsó figyelmeztetés” címén kiszabta ránk a kizárást előtt következő megelőző legsúlyosabb pártbüntetést. A már ismert kísérőjelenségek megismétlődtek, az utcán az emberek kikerültek, ismerősök nem mertek velem érintkezni, könyveim kiadását beszüntették. Teljesen visszavonultam. Az írószövetség legközelebbi párttaggyűlésén bejelentettem, hogy mivel a párthatározatot igazságtalannak és sérelmesnek tartom magamra nézve, az írószövetség munkájában addig nem veszek részt, amíg orvoslást nem kapok. E naptól kezdve - 1956. január eleje körül-1956. október 23-ig nem léptem át többé a Szövetség küszöbét. Visszavonultan éltem toljon magányban, csak néhány barátommal érintkezve. Az írószövetség elnökségébe való visszaválasztásom szeptemberben, távollétemben történt, külföldön véletlenül értesültem róla. A XX. kongresszus hozta enyhülés tette lehetővé, hogy 1956 májusában útlevelet kaptam, s 10 napra Bécsbe utaztam. Hazatérésem s újabb szeptemberi elutazásom között publikáltam néhány novellát, s ez idő alatt jártam két alkalommal a Petőfi Körben, egyszer a filozófiai vitán, másodszor június 27-én az íróin, ahol fel is szólaltam. Felszólalásom miatt július első napjaiban kizártak a pártból, majd felsőbb utasításra olyan heves sajtókampány indult meg ellenem, mely sokszorosan felülmúlta az elmúlt év decemberi kampányát. Barátaim életemet féltették. Július 18-án azonban felváltották Rákosit, s az új program végrehajtása során minden remény megvolt arra, hogy érvényt szereznek a szocialista törvényességnek. Szeptember elején külföldre utaztam, igen rossz egészségi s idegállapotban, s október 21-én - mivel 70
