Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai perének ítélete. 1957. november 13.
1957 ben, írói nagyságát soha nem vonták kétségbe. A 63 éves vádlott huzamos idő óta idegbetegségben szenvedett, ezenkívül tüdőtágulás és érelmeszesedés is fellépett nála. E vádlott mint az írószövetség elnökségének tagja a fent leírt környezetben és keretek között követte el az alábbi cselekményeit: Az írók közül egyike volt az elsőknek, aki az akkor még MDP-n belül alakuló revizionista áramlathoz csatlakozott és ő fogalmazta meg 1954 őszén az irodalomnak a hibákat „leleplező” feladatát. Nagy Imrének az MDP-ből történt kizárása után közvetlenül Nagy Imrével és köréje csoportosuló revizionistákkal baráti találkozókon olyan kapcsolatot tartott, melyeken politikai nézeteiket és állás- foglalásaikat rendszeresen megbeszélték, összehangolták. A népbírósági tanács elfogadta a vádlottnak azt a védekezését, hogy a szóban forgó társai nem mindig tárták fel előtte távolabbi célkitűzéseiket és módszereiket, taktikájukat, de nézeteik azonossága és állásfoglalásaik összehangolt volta alapján - befolyásuk alatt - mint a legtekintélyesebb „kommunista” író az ő célkitűzéseiknek megfelelően működött és példájával az írószövetség többi - főként kommunista - tagjaira is ilyen iránybajn] hatott. 1955 őszén a MDP kultúrpolitikájában megmutatkozó szektáns hibák elleni tiltakozásul az író- szövetség elnökségi tagságáról lemondott, a „memorandumot” elsőként írta alá. Másokkal megbeszélve határozta el, hogy aláírását nem vonja vissza, amikor ezért az MDP mint tagjával szemben fegyelmileg eljárt, tüntetőleg megszüntette az írószövetség mint az MDP által irányított tömegszervezet életében való részvételét. A Petőfi-köri beszédében ezzel kapcsolatban a következő utalás történt: „S itt zárójelek között meg kell említenem magyarázatképp, hogy a decemberi párthatározat óta nem veszek részt az író- szövetség munkájában s továbbra sem vagyok hajlandó részt venni benne, nem tekintem magam az írószövetség tagjának mindaddig, míg elégtételt nem kapok a párthatározat megelőző tévedéséért.” (Nyomozati Iratok IV köt. 220.) Erre az időre esik „leleplező” írásainak zöme - bár ugyanekkor írt olyan műveket is, mint a Simon Menyhért születése. A „leleplező” írásai közül a népbírósági tanács példaként kiemeli A téglafal mögött című novelláját, melyben kifejezésre jut a tárgyilagosság teljes hiánya, már a rendszer elleni érzelmi szembefordulás, amikor azt állítja - és ez a novella alapgondolata -, hogy a munkás- nyomor a normák szigorítása, az önköltségcsökkentés stb. következtében olyan embertelen mértéket öltött, ami [miatt] az erkölcsi szabályok fonákjukra fordultak. 1956. június 27-én a DISZ Petőfi Körében 7-8000 személy előtt tartotta meg beszédét (Nyomozati Iratok IV köt. 215-228.) Előzőleg annak egy részét elvbarátai előtt ismertette, akik azzal egyetértettek. Közvetlenül elmondása előtt még ugyanezen körből is enyhe figyelmeztetést kapott - Donáth Ferenc megkérdezte tőle, nem túl éles-e beszéde. A beszéd lényege abban foglalható össze, hogy kétségét fejezi ki a tekintetben, az akkor nekilendült viták eléggé mélyek és magasak-e, nem fogják-e a biztosítószelep szerepét játszani és a „cselekvés” elsőszülöttségi joga nem fog-e általuk elsikkadni. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a vitában támadott személyek „el fognak távozni a színpadról”, azonban ő attól fél, hogy ennek eredménye - éppen a vita sekélyes volta miatt - csupán az lehet, hogy „az ország szekerét sánta versenyparipák helyett sánta szamarak fogják húzni”. Három megnevezett személy alapvetően különböző magatartásán keresztül arra a következtetésre jut, hogy az egyes emberek tévedései ellen kell az össztüzet irányítani, az egyes „párt- és kormányhivatalnokok”, sőt a vezetőség bírálatánál se tévesszék szem elől, hogy nem egy közülük jobb meggyőződésük ellenére, vélt kötelességből vagy hűségből (ahogy ... [sic!] kifejezi, pártszerűségből) egy rosszabb meggyőződés szolgálatába szegődtek, eszméik rendszerét kell felülvizsgálni, mert az a szabadság (ami alatt az egyénnek a szocialista társadalmi kötelezettségei által korlátozott szabadsága értendő) hiányához vezetett. O bízik az ifjúságban, akiket arra kér, hogy ne feledkezzenek meg elődjéről, a márciusi ifjakról. Azt szeretné, ha volna 56-os ifjúság is, amely a nemzetnek segítségére lenne a jövő meghódításában. A vádlottat e beszéde után az MDP tagjai sorából kizárták és ezzel a legsúlyosabb figyelmeztetésben részesítették. Bár az ezt követő közel négy hónap alatt nem merült fel adat újabb nyilvános211
