Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Vádirat
1957 Az áruló csoport tagjai 1955 ószén szervezett támadást indítottak az állami és pártvezetés politikája ellen - felhasználva a kulturális élet területén megmutatkozott egyes hiányosságokat. Megszervezték az ún. írók memorandumának akcióját, mely ellenséges támadásba bekapcsolták a csoportosulás tagjai és politikai elvbarátai köréből Déry Tibort is. Déry, Zelk Zoltántól tudomást szervezve a csoport akciójáról, egyetértésének kifejezéséül aláírásával látta el az ún. írói memorandumot, (1) majd Zelk Zoltánnal együtt közreműködött a memorandum nyilvánosságra hozásában. Amikor a (2) párt- és államvezetés elítélő álláspontot foglalt el a Nagy Imre vezette csoport szervezett akciójáról, és emiatt az aláírók egy része vissza akart vonulni, a csoportosulás tagjai elhatározták, hogy megakadályozzák az aláírások visszavonását. Ennek szellemében Déry Tibor nem vonta vissza (3) aláírását. (Eredeti okirat, Zelk Zoltán vallomása.) Az ellenséges csoportosulás tagjai közül elsősorban a csoportosulás vezetőjével, Nagy Imrével tartott szoros kapcsolatot és egyre gyakoribbá vált személyes érintkezéseik során - melyet Déry Tibor kezdeményezett - kialakították közös, államellenes politikai elképzeléseiket. Tevékenyen (4) részt vett a csoport szervezett megbeszélésein, amelyeken ellenséges nézeteik kialakítása és kicserélése mellett fokozatosan előkészítették a vezető szervek tagjainak leváltása tervét, illetve a hatalom erőszakos átvételét. A nyomozás által lefoglalt eredeti okirat bizonyítja, hogy az ellenséges csoport egyes tagjaival való személyes megbeszélések mellett 1956. február és szeptember között Déry Tibor mintegy tíz esetben vett részt az áruló csoport szervezett megbeszélésein, melyek egy részét Déry Tibor lakásán tartották meg. A nyomozás által lefoglalt másik eredeti okiratban Déry kifejezésre juttatta azt a nyilvánosan is (5) hangoztatott állásfoglalását, hogy az állam felső vezetését „alkalmatlannak” tartotta az általa elképzelt politikai vonal megvalósítására. (Déry Tibor által Nagy Imréhez írt eredeti levél.) Az ellenséges csoportosulás célkitűzéseinek propagálása érdekében felhasznált vitafórumok közül a Petőfi Kör volt az, ahol a csoporthoz tartozó Déry Tibor a sajtóvita alkalmával többezer résztvevő jelenlétében nyíltan reakciós, az államrend ellen lázító, gyalázkodó felszólalást tartott abból a célból, hogy különösen az ifjúságot megnyerve ellenséges eszméinek, szembefordítsa a proletárhatalommal és az állam felső vezetése, valamint annak politikai vonala elleni „forradalmi” tettekre buzdítsa. Az áruló csoport legjelentősebb tagjaival egyetértésben Déry előre felkészült felszóló- (6) lására. A felszólalás fogalmazványát megbeszélte Losonczy Gézával, Haraszti Sándorral és Zelk Zoltánnal. Előre tájékozódott a tervezett felszólalásról Donáth Ferenc is. Az útszéli hangú, a népi demokratikus rendszer egészét alapjaiban támadó beszédvázlatba - teljes egyetértésük kifejezésre juttatása mellett - beleegyeztek, és így került sor a sajtóvitán részt vettek széles nyilvánossága előtti elmondására. A nyomozás által lefoglalt eredeti okirat szerint Déry többek között kijelentette, hogy „... bajaink (7) kútforrása a szabadság hiánya". Durva, szidalmazó hangon követelte a felső vezetés leváltását, és kifejezésre juttatta, hogy „az eszmék egész rendszerét kell bírálat tárgyává tenni”. Az állam és a pártvezetésben előfordult hibák elferdítése, mértéktelen felnagyítása mellett teljes egészében tagad- (8) ta a népi demokrácia elért eredményeit, és azt állította, hogy „... jelenlegi, gyakran áldatlan, gyakran nyomorúságos állapotunkat csak kis részben tekinthetjük emberek tévedéseinek ... Szerkezetbeli hibákról van itt szó, melyek szükségtelenül megnyirbálják az egyén jogait és feleslegesen növelik (9) terheit... Az október 23-án kirobbant ellenforradalmi támadás egyik jelszavának magvaként mutatkozott a sajtóvitán elhangzott felszólalásában az ifjúsághoz intézett uszító szózata, melynek keretében többek között kijelentette: „arra kérem a fiatalokat, a magyar ifjúságot, ne feledkezzék meg elődjéről, a márciusi ifjúságról. 48-as ifjúságnak szoktuk nevezni. Azt szeretném, ha volna egy 56-os ifjúsá- (10) gunk is, amely a nemzetnek »segítségére« lenne a jövendő meghódításában.” (Eredeti okirat.) Ez ellenséges fellépésében megnyilvánuló ellenforradalmi célkitűzések jellegére rávilágít az ellenforradalom legvéresebb napjaiban megtartott rádióbeszéde, melyet az Irodalmi Újság november 164
