Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. augusztus 29
1V57 met államellenesnek értékelem, különösen mélységesen elítélem azt a részét, amely trágár, nyomdafestéket el nem bíró módon szidalmazta a párt és kormány felső vezetőit. Bűnösnek érzem magam abban, hogy az 1956. október 23-án kirobbant ellenforradalmat tevékenységemmel támogattam. Részt vettem az október 23-án készült írószövetségi kiáltvány elkészítésében, vállaltam annak ismertetését a tömegek előtt. Rádiónyilatkozatommal, egyes kitételeivel is az ellenforradalmat segítettem. Azonosítottam magam az írószövetség azon közleményével, amely a statárium ellen (sic!) és a szovjet beavatkozást támadta, mindkét követelés az ellenforradalmat segítette. Vétkeztem azzal is, hogy Maiéter Pál kérésére üzenetet adtam át az írószövetség titkárságának, hogy küldjenek ki hozzá két fiatal írót. Legsúlyosabb bűnömnek tartom azt, hogy 1956. november 4-e után nem ismertem fel azt, hogy a Kádár-kormány képviseli a szocializmus ügyét és nem támogattam, sőt ellene cselekedtem. 1956. november 15-én a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházában nyilvános gyűlésen azt tanácsoltam a munkásságnak, hogy a munkát ne kezdjék meg garancia nélkül. Aznap még a Nagy-budapesti Központi Munkástanács gyűlésén ismertettem a Petőfi Párt javaslatát egy kormányzótanács létrehozására, melynek elnöke Kodály Zoltán lett volna. Bűnösnek érzem magam továbbá az írószövetség 1956. december 28-i közgyűlésén elmondott beszédem miatt azért, mert még akkor is forradalomnak jellemezve az ellenforradalmat, szembehelyezkedtem a törvényes Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány álláspontjával, másokat is ilyen irányban befolyásoltam. Ezeket a téveszméket sokáig konokul fenntartottam és mások előtt is kifejtettem, pl. az Avanti című olasz lap munkatársának adott nyilatkozatomban is. Ki szeretném hangsúlyozni - és ezt a legmélyebb meggyőződésből teszem az egész életemet elhibázottnak tartom e cselekedeteim miatt, amelyek beszennyezik régi kommunista meggyőződésemet, s amelyek talán nagyobb kárt okoztak, mint amennyi hasznot tudtam hajtani majdnem 40 év alatt a kommunista eszmének. Tudatosan azonban soha nem akartam az ellenforradalmat szolgálni, cselekedeteimmel mégis ezt tettem, és ezt mélységesen sajnálom, elítélem, szégyenlem és állandó lelkiismereti bajokat okoz. KÉRDÉS. Ön említette, hogy Petőfi-köri beszédét bemutatta a Nagy Imre-csoport tagjainak. Ismertesse, mikor és milyen körülmények között csatlakozott Ön ehhez a csoporthoz? FELELET. Személy szerint Nagy Imrét 1949-ben ismertem meg egy csehszlovákiai hivatalos utazásunk alkalmával, mint szívélyes útitárs beszélgettünk. Hazaérkezve azonban elváltak útjaink, s csak esetleg véletlenül és nagyon ritkán találkoztunk. Közelebbi kapcsolatunk 1955-ben kezdődött, amikor Nagy Imrét leváltották állami és pártfunkciójából és kizárták a pártból. Ez alkalommal abból a célból kerestem fel lakásán, hogy részvétemet fejezzem ki az őt ért személyi sérelmek miatt, amellyel nem értettem egyet, mert az 1953-as politikát kizárólag személyének tulajdonítottam, és a 145
