Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957-1964
1957-1964 dár Jánosnak címezte tiltakozását (l. tanulmányunkat in D. T. úr feleletei avagy a befejezett mondat. Bp., 1994. 101-102.). Nem is lett az ítéletből nagybetűs cím. A Magyar Távirati Iroda csupán néhány soros közleményben tudatta a november 15-i napilapokban. A pert követő 848 nap történéseiben még a korábbiaknál is élesebben elválik a börtön és a külvilág. Déry olyan hozzáférhetetlenül el van zárva a hírektől, hogy még Nagy Imre kivégzéséről (1958. június 16.) is csak hosszú hónapok múltán értesül (1. Vásárhelyi Miklós visszaemlékezéseit: in Kortársak Déry Tiborról. Bp., 1994. 155.), s feleségével és mamájával való levelezése is alaposan megritkul. Utóbbival olyannyira, hogy Böbe maga kezd „beszámolókat” gyártani a filmforgatás párizsi, majd New \brk-i eseményeiről. S ő is csak 1958. február 1-jével keltezetten kapja kézhez az első rabságbeli levelet; új személyes láthatásra pedig csak július 19-én kerül sor. Időközben azonban rendezettebbekké válnak Déry börtönviszonyai. A nemzetközi érdeklődésnek is köszönhetően egyszemélyes zárkához jut, a felügyelőségen keresztül csomagokat s bennük könyveket kaphat. Megengedik számára az írást is. Napirendjét viszonylagos szabadsággal alakíthatja ki. Külső változásokat legfeljebb „költöztetései” hoznak. 1958. május 9-én átszállítják a Belügyminisztérium Fő utca 70-80. szám alatti vizsgálati osztályáról a Kozma utca 13-ba, a közönségesen Gyűjtőfogházként ismert Budapesti Országos Börtönbe, ahonnan egy év múlva, 1959. május 13-án egy túlbuzgó intézkedés a többi „ötvenhatossal” együtt átirányítja a hírhedt Márianosztrára. A változás testileg erősen megviselte az ekkor már hatvanhat éves írót, kiújultak korábbi klausztrofóbiás és egyéb panaszai, amelyek hírére nemcsak felesége, de számos írótársa is közbenjárt. Júliusban kórházba utalják és a kivizsgálást követően áthelyezik a váci országos börtönbe. - Kilenc hónap múltán, 1960. április 1-jén innen szabadul. Kegyelemmel. Ez a fordulat természetesen szoros összefüggésban van a kormány egyre engedékenyebb politikájával, s azzal, hogy ennek köszönhetően jelentős lépésekkel haladt előre az ország konszolidációja. Az állampolgárok fokozatosan érzékelték azokat az anyagi természetű könnyítéseket, amelyekről már szóltunk. Ugyanakkor azt is tapasztalhatták, hogy az elnyomás nem a társadalom egésze, hanem csak az egyre fogyó forradalompárti kisebbség ellen irányul. Az enyhüléshez az is hozzájárult, hogy a vezetésből kiszorultak a Rákosi kormányzásában leszerepelt nevek, helyüket hazai - s nagyrészt korábban bebörtönzött - kommunisták váltották fel, akik a szocializmus valamiféle békésebb és emberibb formájának megvalósítását ígérték. Felelevenítve például a Nagy Imre által támogatott Hazafias Népfront mozgalmát, szorgalmazva az egyházakkal való megegyezést és a korábbinál szabadabb vallásgyakorlatot, ismét ünneppé emelve például karácsony másnapját. (Az ötvenes évek végének egyetlen konfrontációja a termelőszövetkezetek szervezése volt.) Az irodalmi élet normalizálása is napirendre került. Már 1957-ben megindult az Irodalmi Újság utódja, az Elet és Irodalom, majd a Kortárs és az 1956-ban egy számot megért Nagyvilág. Az érdemi elmozdulás azonban akkor következett be, amikor a kulturális vezetés a balos írók visszaszorításával (és orgánumuk, a Magyarország beszüntetésével) 8
