Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 13
1957 Az egyes összejöveteleken elhangzottakra természetesen részleteiben nem emlékszem, de megpróbálom elmondani a lényeget, mely ellenőrizhető az egyes részt vett személyekkel. Ami Rajk Júlia 1956. június 23-i látogatását illeti, én kiszabadulása óta háromnégy esetben találkoztam vele. Kapcsolatunk visszanyúlik a Horthy-korszakba. Röviddel kiszabadulása után meglátogatott lakásomon, s elmondta börtönéveinek történetét. Utána hosszú ideig nem találkoztunk. Egy esetben dr. Heltai György lakásán találkoztunk, ahova feleségemmel benéztünk, és Rajk Júlia is ott volt. Ez alkalommal meghívtam őt hozzánk egy feketére, melyre június 23-án került sor. A kettőnk között lefolyt beszédtéma korábban is és ez alkalommal is abból állt, hogy elmondta, milyen kegyetlenül bántak vele az Andrássy út 60-ban, továbbá ügyének s férje ügyének felülvizsgálatáról beszélt, amelynek ütemét igen lassúnak tartotta. Emlékezetem szerint ezen az estén azt is felvetette, hogy a rehabilitáció teljes befejezésekor el kell temetni a férjét. Megjegyzem, hogy Rajk Júlián kívül még meghívtam Szász Bélát és Horváth Zoltánt"163, rabtársait, akik el is jöttek, s a beszélgetésen is végig részt vettek. A Benjáminéknál tett látogatásom július 5-én - egy nappal a pártból történt kizárásom után volt. Nem tudok visszaemlékezni részletekre, de valószínűnek tartom, hogy a jelenlévőknek - Újhelyi, Zelk, Losonczy, Haraszti - elmondtam a kizárási tárgyalásom teljes részletességgel, mert engem akkor csak ez a téma foglalkoztatott. Arra, hogy ezenkívül miről beszélgettünk, nem emlékszem. Megjegyzem, hogy a jelenlévők egyhangúan igazságtalannak tartották a pártból történt kizárásom. Megjegyzem továbbá azt, hogy július 6-án váratlanul felkeresett 22, nagyobbrészt íróbarátom, akik véleményt nyilvánítottak, hogy továbbra is barátok maradunk, nem hagynak el, valószínűnek tartom, hogy valamennyien igazságtalannak tartották a velem történteket. 1956. július 7-én egészen bizonyos, hogy Jánosi is azért keresett fel, hogy megtudja tőlem, mi történt a KEB-nél, hogyan folyt le a tárgyalás. De a vele való beszélgetés részleteire nem emlékszem. Biztos, hogy tájékoztattam őt a történtekről. Tardos Tibor és társasága - Kuczka Péter, Sarkadi Imre, Szeberényi Lehel - látogatása váratlan volt július 8-án. Bizonyosan szolidaritásból. 1956. július 25-én meghívásra látogattak meg Haraszti Sándor, Nagy Imre, Karczag Imre és feleségeik, továbbá Losonczy Gézáné, mert férje el volt mással foglalva. Ebben az időben két témánk volt: az egyik - és ez valószínű[leg], 25-én került szóba - Rákosi leváltása, a másik téma, amely 1956. augusztus 14-én - Vásárhelyi, Gimes, Haraszti, Losonczy és Újhelyi társaságában - lakásomon került szóba, ez az a kérdés volt, vajon Újhelyi elfogadja-e a Népművelési Minisztériumban a Filmfőosztály vezetését. Ami Rákosi leváltását illeti, arról beszélgettünk, vajon Gerő alkalmas-e arra, hogy végrehajtsa a XX. kongresszus határozatait. Úgy értékeltük, hogy általában az ország nem bízik benne, nem szeretik, s nem alkalmas e tisztségre, és nem fog tudni meg74
