Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt életrajza
1957 ostrom alatt, a pincében megkezdett színdarabomat, majd rögtön utána egy kötet novellát az ostromról, mely Alvilági játékok címen hamarosan megjelent a Szikránál. 1945. május 9-én - azon a napon, amikor a németek letették a fegyvert - feleségemmel elutaztam Pécsre, Vas Zoltán felhívása értelmében, hogy a főváros lakossága az élelmiszerhelyzet könnyítésére igyekezzen vidéken elhelyezkedni. Őszig maradtam ott, szünet nélkül dolgozva, majd visszajöttem Pestre. Úgy emlékszem, ekkor írtam Tükör című második színdarabomat, mely a Nemzetiben került előadásra. Az őszi könyvnapra a Révai könyvkiadó megjelentette Szemtől szembe című, Dalmáciában írt regényemet. A szakadatlan munka évei következtek ezután. A pártba, úgy emlékszem, 1946 őszén vagy 1947 tavaszán léptem be. Tulajdonképp pártonkívüli szimpatizáns akartam maradni, de amikor a Budapest községi választásokon a párt a vártnál sokkal kisebb eredményeket ért el, úgy láttam, hogy ki kell állni érte, akinek egyezik a meggyőződése. Szándékomat bejelentettem a Pártközpontnak (talán Révainak?), s feleségemmel együtt beléptünk, holott legtöbb akkori író és művész barátom kívül maradt. (Külföldi útjaimról az életrajznak ebben a részében nem teszek említést, ez külön részletes beszámolóban történik meg.) Mint már említettem, igen sokat dolgoztam ezekben az években. Állandóan írtam a Csillag című folyóiratba, majd minden számába, egy harmadik színdarabot is írtam, mely Itthon címmel ugyancsak a Nemzetiben került bemutatásra, sokat dolgoztam a Szabad Népnek is, mely ekkor - noha az Itthon a politikai párt véleménye szerint elhibázott darab volt - még sokkal kevésbé merev irodalompolitikai vonalat folytatott. S végül kiadásra került három-kötetes regényem, A befejezetlen mondat is, melyet életem legjobb művének s máig is az európai munkásmozgalom egyik legnagyobb regényének tartanak. Ezekben az években ismerkedtem össze szorosabban Lukács Györggyel - egy közös mátraházi nyaralás alatt -, ki további barátságunk során nagy hatalmas marxista tudásával és rendkívüli hozzáértésével nagy segítségére volt munkáimnak. Más vezető politikusok is kitüntettek figyelmükkel. Révai József és Rajk Lászlóék is többször nálam jártak, egy-két alkalommal itt jöttek össze más magyar írókkal is. A nagyüzemek államosítását 1948-ban a szocializmus első nagy lépésének tartottam. Tüzetes helyszíni tanulmányokat folytattam számos üzemben és illetékes szakembereknél, mert szándékomban volt ezt később regényben (Felelet) megírni. Körülbelül egy fél évig tartó tanulmányaim során számos új vállalat vezetőivel ismerkedtem meg, akik között modellt kerestem majdani regényhősöm alakjához. Az 1949-es év hozta meg számomra az első kételyeket, az első csalódásokat is. Nem szólva arról, hogy az irodalompolitika szemlátomást merevedni kezdett, fölöslegesen megkötözte az író kezét, s egy eljövendő sematizmusnak nyitott utat, nem szólva az életszínvonal fokozatos hanyatlásáról, s vele együtt a munkásság hangulatának romlásáról stb. stb. - Rajk letartóztatása s az ezt követő egyéb lefogások, köztük több makulátlan tisztességű személyes barátomé is, a legnagyobb nyugtalansággal töltött el. A Szabad Nép megkért, menjek el a tárgyalásra s írjak róla. Ott voltam 67
