Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor saját kezűleg írt beszámolója 1945 után való külföldi útjairól
1957 Másolata: MOL XX -5-h 69.d. 4.köt. 457. - Első közlése: Standeisky Éva: Déry Tibor és Nagy Imre c. tanulmányában. = Múltunk 1992. 4.SZ., és Magyar Hírlap 1993. jan.2. 1 .sz. - A levél hatásáról és Nagy Imre engesztelő látogatásáról l. még Méray Tibor: Emlékezés egy nyári délelőttre. = Népszabadság 1996. okt.19. 245.sz. 20-21., és M. T.: Falra borsó. Szó és írás, 1989-1996. [Bp.,]1997. 49-66. Déry Tibor sajátkezűleg írt beszámolója 1945 után való külföldi útjairól 1. 1945 késő őszén vagy 1946 kora tavaszán, körülbelül három hetet Svájcban töltöttem egy svájci jótékony egyesület meghívására, mely a „Kelet-európai értelmiséget segítő bizottság” nevet viselte. A listára a magyar Kultuszminisztérium ajánlása alapján kerültem, vagy huszadmagammal, mivel az ostrom s az utána következő időben vagy 15—20 kg-ot fogytam. A három hét felét egy magaslati üdülőhelyen töltöttem egyedül, körülbelül egy hetet Szilasi Vilmos professzornál, barátomnál Bris- sagóban, néhány napot Zürichben. Idegennel - emlékezetem szerintem — nem ismerkedtem meg, régebbi ismerőseim közül találkoztam Illyés Gyulával s Hubay Miklós magyar íróval, aki úgy tudom, a bizottságnál dolgozott. Lehet, hogy Kerényi Károly professzort is láttam. A Szabad Népnek több tudósítást küldtem Svájcról. 2. 1948-ban, március 16-án, egy nappal azután, hogy a Kossuth-díjat megkaptam, a római Magyar Intézet meghívására a Kultuszminisztérium tanulmányi útra küldött Rómába. Svájcon keresztül utaztunk oda a feleségemmel együtt, a professzor Szilasi barátomnál újra megálltunk, három-négy napra, majd körülbelül három hetet Rómában töltöttünk időztünk az Intézetben, három-négy napot Nápolyban, utána Brescián, Perugián, Velencén át - mindenütt egy-egy napot töltve - hazautaztunk. Az Intézetben több magyar művészházaspár lakott, személy szerint emlékszem Karinthy Ferencékre, Weöres Sándorékra, egy műtörténészre és feleségére. Az Intézetet Kardos Tibor egyetemi tanár vezette, rajta kívül még megismerkedtem az Intézet magyar orvosával, dr. Lénárt [Sándorral] és a magyar követtel, kinél két fogadásra voltunk hivatalosak. Külföldiekkel, emlékezetem szerint, nem ismerkedtünk meg. Ugyanez év őszén a Nemzeti Színház az én darabommal, Tükör, s a Tartujfe-fel romániai turnéra indult, s meghívásukra én is velük tartottam. A színház játszott Bukarestben, Marosvásárhelyt s Kolozsvárt. Román kísérőink közül egyiknek sem emlékszem a nevére, személyére. Kolozsvárt felkeresett Gaál Gábor, a Korunk főszerkesztője, aki Bécsben az emigrációban (1921-22) jó barátom volt, nála megismerkedtem néhány magyar fiatal íróval, köztük Balogh Edgárral, meglátogattam az öreg költőt, Tompa Lászlót. 3. 1949-ben a Béketanács kiküldött a wroclawi I. Békevilágkongresszusra. A delegáció vezetője, úgy emlékszem, Lukács György volt, a tagok közül emlékszem még Vedres Márk szobrászra, Czóbel Béla festőre. A magyar delegáció nevében Lukács György beszélt. Sok külföldi delegátussal ismerkedtem össze, köztük Fagyejevvel, Picassóval, Einaudival s a francia ellenállási mozgalom több vezetőjével, Casanovája
