Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 9
1957 zal a kikötéssel, hogy kocsit küldenek értem, s azzal visszavittek a MÉMOSZ székházba. Elöljáróban megjegyzem, hogy ismerőseim közül a gyűlésen láttam Háy Gyula írót, Tánczos Gábort, a Petőfi Kör titkárát és Vértes Györgyöt*, a Parlament pénztá «»évkönyvtárosát, a gyűlésen azonban egyikük sem szólalt fel, Háy kivételével. A gyűlés meglehetős viharos keretek között zajlott, a munka megkezdése ellen és mellett vegyesen oszlottak meg a vélemények. Itt mindjárt megjegyzem, hogy a gyűlés 80%-a munka felvétele mellett volt. Ennek alapján az volt a véleményem, hogy napokon belül felveszik a munkát. Megjegyzem, hogy a munkát felvenni szándékozók nem juttatták valamennyien kifejezésre álláspontjukat, hanem volt egy kisebb csoport - véleményem szerint nem a munkásság köréből -, amely hozzászólásával, állandó közbeszólásával, kiabálással terrorizálni próbáltfa] a gyűlés résztvevőit. Több hozzászóló azonban igen józanul látta és világította meg a munka felvételének szükségességét, a zavargások ellenére is. Előadom, hogy amikor az egyik rendzavaró szólalt fel — aki beismerte, hogy Dudásék"79 csoportjából való - és a Szabad Európa Rádióról beszélt, én felálltam a helyemről, félbeszakítottam és tiltakoztam az ellen, hogy az uszító Szabad Európa Rádiót példaként említse. Felszólalásomat a rendzavaró csoport közbekiabálásokkal és pfujozással nyugtázta, annyira, hogy Háy szükségesnek látta, hogy soron kívül szót kérjen és megvédjen engem. Itt helyesbítem vallomásom első részét, melyben állítottam, hogy ismerőseim nem szólaltak fel a gyűlésen. A gyűlés azzal ért véget, hogy két katona bejött a gyűlésre, és bejelentették, hogy a szovjet csapatok visszajöttek Pest köré, és erre a hírre a terem pánikszerűen kiürült. KÉRDÉS. Ismertesse részletesen, mi történt a Beloiannisz-gyárban. *FELELET. Emlékezetem szerint, megérkezésünk után az igazgatói szobába kísértek - velem volt Benjámin is - ahol nyolc-tíz ember volt körülöttünk -, akiket nem ismertem és beszélgetni kezdtünk. A beszélgetés főleg a körül folyt, hogy én kérdezgettem őket: hogyan képzelik el az üzemük munkástanács által történő önigazgatását? Hogy képzelik el azt, hogy a munkások részesednek a nyereségben? Miként tudják biztosítani az államnak a részesedését? Szerintük kifizető lesz-e a termelés, ha egy nagyszámú kollektíva irányítja? Tudnak-e fegyelmet tartani? stb. A feleletükön látszott, hogy a felvetett kérdéseket már mind megvitatták, és kész terveik voltak. Szükségesnek tartották, hogy a vezető egy képzett igazgató legyen, s erre a régi igazgatójukat szemelték ki. A beszélgetés után megmutatták a szomszéd szobában lévő rádió ügyeleti szolgálatot, ahol éjjel-nappal ügyeletet tartottak és magnetofon szalagra rögzítették a kül- és belföldi rádió adásaikat. Megjegyzem, hogy több esetben nem jártam a Beloiannisz-gyárban. KÉRDÉS. Milyen tanácsokat adott Ön a Beloiannisz-gyár munkástanácsának? FELELET. Én kérem, semmiféle tanácsot nem adtam, mert nem értek gazdasági dolgokhoz. * Vértes György (1902-1976) szerkesztő, újságíró, 1952-1971 között az Országgyűlési Könyvtár igazgatója 51
