Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
■Számadás porcikámmal használtam. A lappangó egyetértés jogán használták helyettem is, érti, kisasszony? S mikor rosszul használták, azért is felelős vagyok ... csakúgy, mint a maga Feri ura ... , és maga is, kisasszony, s mindenki ebben az országban azért, ami történt és ezután történni fog ... Nemcsak Sztálin úr és barátai. A felelősséget pedig vállalni kell, kisasszony, nem lehet lerázni. De hát menjek el egy nevetséges bőr- lyuggatóval a karom alatt a rendőrségre, s jelentsem fel magamat? Hogy megbocsássanak, és hazakiildjenek? Nekem ne bocsássanak meg! Megint nagy pelyhekben megered a hó. FIATAL LÁNY kétségbeesetten. De professzor úr tényleg nem csinált semmit. PROFESSZOR gúnyosan. Nem csináltam semmit. Ezért menekülök most. DIÁK. Keljen fel, professzor úr. Az arca már szederjes. Távolról lövések hallatszanak. PROFESSZOR. Ne fárasszon kérem, kisasszony. Menjen csak szépen előre, majd a tiroli hegyekben találkozunk. Fiatal lány nem mozdul. Újabb lövések. Mind erősebben havazik. PROFESSZOR. Ne inkommodáljon, kisasszony! Legyen szíves, hagyjon magamra! Milyen jogon avatkozik az életembe? Tisztesség, emberszeretet, mondja? Rajtam akarja - nevetséges példázatként - jóvátenni azt, amit egy egész ország elmulasztott egy évszázad óta. Nem, kisasszony, ez a nép még nem bűnhődte meg a múltat és jövendőt. S azt képzeli, hogy ha maga a vörösre fagyott, piszkos kacsójával belém karol, átcipel a határon, s megmenti becses életemet, azzal bármit is jóvátesz? Vagy hogy én odaát bármit is jóvá tudok tenni? Hátha nem is akarok? Nem lehet jóvátenni, kisasszony, semmit sem lehet jóvátenni. Halottakat nem lehet feltámasztani, a sebek csak mimikriből gyógyulnak meg. Tisztességesen kell élni, kisasszony, nem jóvátenni! Vagy azt képzeli, hogy itt nem lehet majd egyszer tisztességesen is élni? No hagyjon magamra, kérem! Szamaritánus szolgálatait olyannak ajánlja fel, aki jobban tudja méltányolni őket. Bizonyára van még könyörületre érdemes ember, itt vagy odaát, menjen, keresse meg őket! Menjen, kérem, mielőtt arcul ütöm. 88. kép. Professzor egyedül az úton, elcsúszik, megint teljes hosszában elterül a földön. Felül fektéből. 89. kép. Nagy távolban egy magas karácsonyfa látszik villanygyertyákkal, körülötte apró sötét alakok. Néhány osztrák egyenruhás katona is integet felénk. A fa fölött magasan a levegőben egy nagy-nagy angyal ködösen szétfolyó alakja (ha technikailag lehetséges). Professzor még üldögél egy darabig a hóban, nézi a színjátékot. Aztán nagyne- hezen feláll, csakazértis hátat fordít a határnak, lassan visszafelé indul. Egyidejűleg hallani egy távoli motorkerékpár zúgását.- 502
