Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Szántadéit. HIVATALNOK gyerekkel az ölében. A gyerekekért... mit gondol? ... ugyanannyit? 1. SZOMSZÉD NŐ. Csak már visszaért volna az az ember, akit elküldött, hogy vizsgálja meg az útviszonyokat! Ha ma éjjel nem történik semmi, azt mondta, egész nap a pajtában kell rejtőzködnünk, de hát nincs mit enni ... 2. SZOMSZÉD NŐ. Istenem, bárcsak soha ... Újabb menekültek tódulnak be az ajtón - akik a jegenyesoron érkeztek -, helyet keresnek maguknak. Egy nő a padlóra kuporodik, könyökét felhúzott térdére támasztja, szótlanul mered maga elé. Közelkép az arcáról: könnyek csorognak a szeméből. 1. SZOMSZÉD. Azt mondja, a kétezernek a nagyobbik felét le kell adnia. 2. SZOMSZÉD. Nyilván a határőrségnek. Ezt el lehet hinni neki. 57. kép. Konyha. A férfi, aki a hóviszonyokat szemrevételezni küldtek, visszaérkezett. A Parasztember kérdőn tekint rá. A férfi a fejét rázza. A három idősebb paraszt és a Parasztasszony visszavonul a konyha sarkába, a Fiú az ajtónál marad, apja átadja neki a puskáját. A sarokban izgatott, suttogó beszélgetés, csak egy-egy hangosabb „nem” válik ki belőle, a felderítő beszámol, Parasztember a fejét rázza. A beszélgetést tűllármázza a természet: zúg a vihar, egy akácfa ágai verdesik az ablakot, az ablak zörög, stb. Hirtelen a tűzhelyre csap öklével. PARASZTASSZONY. Takarítsátok el ezt a csürhét a szemem elől! Ha a határőrök a házban találják ezt a rakás embert, az a nyakatokba kerül, mindnyájatoknak. 58. kép. Szoba. PARASZTEMBER középen áll. Enyhe tájszólással beszél. Nyugodtan, józanul. Hát akkor, emberek, az út rossz. De akik család nélkül vannak, és egészségesek, meg jó erőben vannak, és bírják, azokat átvezetem, ha elég jelentkező van ahhoz, hogy megérje nekivágni. Az asszonyok meg a gyerekek inkább maradjanak itt, meg azok is, akik nem jól állnak a lábukon, mert a gyenge hátráltatja az erőset, és ha valaki nem tud tovább menni, azon nem könnyű segíteni. A mellette álló SÓGOR. Aki elsik, és nem kel fel, az ott marad, azzal nincs mit csinálni. PARASZTEMBER. Hát igen, emberek, jól gondolják meg, mert helyenként jeges az út, és ha valamelyikük a lábát töri vagy kificamítja, azt ebben a viharban még a hátunkon sem tudjuk tovább cipelni, az ott marad. SÓGOR. ... és megfagy. EGY HANG. De mi a helyzet a határőrséggel? Biztosan át tudnak juttatni maguk bennünket? PARASZTEMBER. Emberek, ha veszélytelen volna az út, nem kérnék ennyi pénzt maguktól. Három nappal ezelőtt a határőrök lelőttek egy embert a csoportomból, egy nőt pedig megsebesítettek, a többiek viszont épen-egészségben átjutottak. A pénzt egyébként, mármint a kétezret, előre kell fizetni, induláskor. Hiszen tudják, Krisztus sírját sem őrizték ingyen. 494
