Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Számadás (1968)
Szánuulái DIÁK. Szeretném látni a meghatalmazását, hogy joga van engem letartóztatni. Parancsnok karon ragadja. DIÁK. Szemét alak! Kitépi magát, elszalad, a járőr két tagja utána. Diák végigrohan a szűk utcán, befordul egy tágasabb utcára, ahol élénk a forgalom. Az emberek észreveszik, hogy üldözi a rendőrség, helyet engednek neki, majd rögtön elállják az üldözők útját. EGY FÉRFI A TÖMEGBŐL. Hé, hova rohan ez a szarházi? EGY MÁSIK FÉRFI. Ő maga sem tudja. EGY HARMADIK a futó rendőr elé toppan. Elvesztett valamit, elvtárs? A diák tovább szalad, befordul egy mellékutcába, aztán egy másodikba, menekülő alakja szemlátomást összezsugorodik, eltűnik a házak távoli árnyékában. 35. kép. Közbeszúrt jelenet. Hang nélkül. A 16. kép ismétlése. Egy havas országúton hátulról látunk egy iparkodó asszonyt, egyik kezében egy batyu, a másik kezével egy gyereket vonszol, aki elfáradt, nem tud vele lépést tartani. 36. kép. Nappal. Professzor fölkel a gerendáról, folytatja útját. A következő utcában megáll egy kiégett páncélos előtt, vizsgálódva, enyhe undorodással nézegeti. Megtapogatja ujjhegyével, majd beletörli ujját fehér zsebkendőjébe, és - mintegy önmagát karikírozva — akárha szablya volna a kezében, néhány vívómozdulatot tesz, párád, riposzt. Folytatja útját, kiér a Kelenföldi Pályaudvarhoz (Budapest egyik elővárosi vasútállomása), ahova épp beáll egy szerelvény. A vonatot megrohanó tömeg magával ragadja, taszítja; ő nem védekezik ugyan, de megpróbál visszafordulni, hasztalan; vonszolják előre; egy vállrándítással megadja magát; felnyomják egy vagon lépcsőjére. 37. kép. Vonatfülke. Nyolc személy, de az idős professzornak helyet csináltak. Később tájképek, a mozgó vonatból fényképezve. A beszélgetés közben hallani a kerekek zakatolását, hol erősebben, hol halkabban. PROFESSZOR. Hova megy ez a vonat? FIATALEMBER KIS BAJUSSZAL. Győr felé. PROFESSZOR. Aha. BAJUSZOS. Nem tudta? De Sopronba utazik! PROFESSZOR. Csakugyan? BAJUSZOS nevetve. Disznóvágásra. PROFESSZOR. Hogy érti ezt? BAJUSZOS. A rokonokhoz, disznóvágásra. PROFESSZOR. Nincsenek rokonaim Sopronban. BAJUSZOS. Jobb is, igazgató úr. Naponta kétszáz embert küldenek vissza, akik mind Sopronba mennek rokonaikhoz, disznóvágásra. Nevetés a fülkében. Van határsávengedélye? 485
