Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 8
1957 amióta a magyar történelmet jegyzik.” Nem értek ma vele egyet, éspedig azért, mert a magyar népnek nem a legnagyobb forradalma, mert az, amit én az októberi eseményekből forradalminak ítélek meg, menet közben és különösen a vége felé eltorzult ellenforradalmi irányba. Továbbá mai szemmel az 1848-as forradalmat nagyobbnak tartom - bár abban is voltak ellenforradalmi tendenciák. Továbbá bizonyos értelemben az 1919-es kom- münt is ma már többre becsülöm, végül ma már nyilvánvaló, hogy nem győztes forradalom volt. Sorrendben a nyilatkozat következő mondatát: „Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat.” Azért nem tartom egészében helyesnek, mert a „népakarat”, nézetem szerint, csak az események elején nyilvánította ki magát, de később politikai csoportok, egyéni hiúságok és ellenforradalmi törekvések hamisították meg. Végezetül nem értek ma egyet azzal a mondattal sem, hogy: „Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni, s ehelyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak”, mert egyrészt erős szónoki túlzásnak tartom, másrészt a tényleg meglévő börtönök és szocialista igazságtalanságok mellett elfeledkeztem az elért jelentős eredményekről. Ugyancsak szónoki túlzásnak tartom a nyilatkozat azon részét, hogy „lépésről lépésre kilopták lábunk alól az országot”. KÉRDÉS. Kihallgatását megszakítom. Egyetért-e a jegyzőkönyvben foglaltakkal? FELELET. A jegyzőkönyv vallomásom helyesen tartalmazza, melyet aláírásommal hitelesítek. Az október 27., 28., 29-ről közölt események idó'sorrendje nem megbízható. Kihallgatás befejeződött: 18.30-kor. 1957. május 8. KÉRDÉS. Ön előző kihallgatásán vallomást tett arról, hogy az októberi események idején nyilatkozatot készített a Rádió részére, mely szerepelt is a műsorban. Nyilatkozatában tömör félreérthető gondolatok vannak, ezért szükséges, hogy ezekre magyarázatot adjon. Mire gondolt akkor, amikor azt írja, hogy: „Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér: ezért te is felelős vagy! Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal?” „... azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt”. FELELET. Amikor a lövöldözést meghallottam, ennek a híre annyira megdöbbentett és oly készületlenül ért, hogy első pillanatban az volt az érzésem, hogy ennek én is oka vagyok. Ezért írtam, hogy mintha magam nyomtam volna meg a ravaszt. Úgy éreztem, mintha a között a küzdelem között, amelyet én a népi demokrácia állampolgárainak szocialista jogaiért, a nagyobb szólás- és sajtószabadságért folytattam, s ezek között a puskalövések között kimutatható összefüggés volna. Úgy éreztem, hogy a népben levő elégedetlenségek szításához én is hozzájárultam és szót adtam elégedetlenségemnek a Petőfi Kör 1956. júniusi vitaestéjén, ezért használtam a „lázítottál” kifejezést. 45
