Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
cSeerelent ÖREGASSZONY. Nem emlékszem. Nem tudja maga, hogy én mit akartam? IRÉN. Még azt is én tudjam? Meg akarta kérdezni, hogy hány óra van. ÖREGASSZONY. Jól van. Mondja maga, hány óra van? IRÉN. Mindjárt dél lesz. ÖREGASSZONY. Mindjárt dél lesz? Elgondolkozva. Mást nem akartam? IRÉN. Azt akarta még megkérdezni, hogy én mit eszek ebédre? ÖREGASSZONY. Mit eszik maga? IRÉN. Ami a tegnapi marhahúsból maradt, krumplival meg paradicsommártással. ÖREGASSZONY. Pfuj! Az nekem nem kell. Káposztáskocka nem lesz? Irén a fejét rázza. Az Öregasszony csalódott. ÖREGASSZONY. Kár ... A fiatal nagysága még nem jött? Luca az előbbi dialógusnál az ajtónál hallgatódzott. Ha nem látták is, éppoly kecsesen mozgott, mint amikor társaságban volt, akár csak az anyósa társaságában, aki pedig már elég rosszul látott. Az arca is játszott, fintorgott, felvonta mozgékony szemöldökét, homlokát ráncolta, nevetett, rámosolygott önmagára, mint egy második személyre, aki nézi, figyeli, meghallgatja és gyönyörködik benne. Most meg van elégedve, mert látja, hogy mégiscsak hiányzik az öregasszonynak, ha másért nem, hát hogy a fiáról beszéljen vele. Visszafut a konyhába, felkapja retiküljét, még egyszer gyorsan szemlét tart a kis házi tükörben, aztán megint vissza, be a szobába. LUCA. Kezitcsókolom, mama. ÖREGASSZONY rosszkedvűen. Maga az? Miért jön olyan későn? Irén mondja, hogy dél van. LUCA. Egy hosszú levelet írtam Jánosnak, mama, és kivittem a repülőtérre, hogy még ma elmenjen. 43. kép Öregasszony szobája. Luca kivesz retiküljéből egy francia csomagolású szappant. ÖREGASSZONY közömbösen nézi az ajándékot. Jól van, köszönök. Francia szappan? János küldi? Nagyon jól szaglik. Adja oda Irénnek, az majd elteszi. Tessék írni Jánosnak, hogy most elég van. LUCA. Csak küldjön nyugodtan. Abból sosem elég. Miért ne küldjön? ÖREGASSZONY fáradtan. Mert spóroljon. Ő sem tud spórolni. Mi lesz magával fiacskám, ha nem tanul meg spórolni, se te, se ő. Egyszer maga is megöregszik. LUCA nevetve. Sose, mama. Amíg rúzs meg arcfesték van a világon. Öregasszony hirtelen felkönyököl az ágyban, előrehajol, és szigorú vizsgálódó tekintetét Luca arcára függeszti. ÖREGASSZONY. Jöjjön csak közelebb, fiacskám! LUCA. Tessék, mama. ÖREGASSZONY Még közelebb! Még közelebb! Mondja meg nekem, fiacskám, az igazat: mikor jön haza? 446
