Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1964 - Függelék (filmforgatókönyvek) Szerelem (1964-1967)
Szerelem most sokat sétáljon, mert rosszul néz ki. Mind a ketten hallgatnak. ... Egyszer én voltam Jánossal sétálni a Pasaréten, amikor tavasz volt, és hoztunk haza annyi ... hogy is mondják ... virágzó ágat, hogy nem akartak felengedni a villamosra. De János volt gavallér, nem dobta el a virágot, s vett egy konflist. Ah, nagyon régen volt. LUCA csúfondárosan elfintorodik. Unom Jánost. Öregasszony hosszan ránéz. ÖREGASSZONY. Mit mond maga? LUCA nevetve. Unom Jánost. ÖREGASSZONY hosszan nézi, gyengéden. Dumme Gans! 34. kép. Luca háza előtt. Luca a ház előtt az utcán szembetalálkozik anyjával, aki kosárral a kezében ide-oda sétál. LUCA. Jaj anyukám, már megint itt vár meg az utcán! ANYA. Jólesik egy kis séta. LUCA nevet. Ebben a viharban? ANYA. Nem szeretem én azokat az idegen embereket a lakásodban, kislányom. LUCA. Pedig rendes emberek, nincs velük semmi bajom. A házfelügyelőné az ablakból kinéz. HAZFELÜGYELőNE. Mondtam anyukának, hogy jöjjön be hozzánk, ha nem akar felmenni. ANYA. Jólesett ez a kis séta, Nagyné. 35. kép. Luca lakása. Benyitnak a lakásba, majd a nagyon kis személyzetibe, melyben mindössze egy kopott fehér szekrény, egy vaságy, egy szék áll; hogy az ágyhoz lehessen jutni, félre kell tolni a széket. Az asztal magasan meg van rakva mindenféle holmival, könyvekkel, ruhával, a nylonfestéshez szükséges anyagokkal, szerszámokkal. Anya leül az ágy szélére. Luca csomagokat bont. LUCA. A csirke meg van sütve? ANYA. Megsütöttem. Minek menjünk be abba az idegen konyhába! LUCA. Annak a fele enyém, anyukám. Anya nem felel. ... Jól utazott, anyukám? Jaj de örülök, hogy feljött. Pedig nem szeretem a hideg csirkét. Miért nem veszi már le a kabátját? Akkor talán el is férnénk a szobában. ANYA körülnéz. Szünet után. Kislányom, nem jönnél mégis haza? A következő jelenetet - annak jeléül, hogy már számtalanszor eljátszották egymással - némán képzelem. LUCA. Megint kezdi, anyukám? Tudja, hogy nem megyek. ANYA. Pedig bátran jöhetnél. Az urad egyhamar nem fog hazajönni. LUCA ingerülten. Azt én is tudom. De ha mégis! Ha megbolondulnak és mégis hazaengedik, s akkor idejön, a lakás zárva, a felesége sehol. ... Hagyjuk anyukám! 443
