Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1964 - Írókról (emlékek)

1964

— Ön egyetlenegy jó könyvet írt eddig, az így írtok ti-1 — mondta Karinthynak. — Amit a Pesti Naplóba ír, az semmit sem ér. Miért nem dolgozik komolyabban?

Kellemetlen ifjonc lehettem, Karinthy azonnal el is búcsúzott tőlünk, én meg mentem fel Tóth Árpáddal a Várba.

Sokszor aludtam akkoriban „Pádinál”, ahogy a barátai becézték, ő feleségével a belső kis szobában, én a külsőben, egy kifli alakú díványon, amelyről a lábam térdtől lelógott. Reggelente, ha kifli alakúvá merevedve, felébredtem, Pádi már az ablaknál ült keresztbe vetett lábakkal, nadrágban, hálóingben s a térdére fektetett papírlapon verset írt. Ha ma felidézem alakját, elsőnek mindig ez a kép áll elém: hálóingben, fázósan összehúzódzkodva, borzasán, csillogó szemüvegével a hajnali fényben, térdén a papírlap... azóta így képzelem el az igazi költőt.

422