Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. május 6
1957 az apparátusba betenni a saját embereit; nagyrészt ez volt az oka, hogy az apparátus elgáncsolta terveit, s ezeket nem tudta megvalósítani - ezt még az én laikus eszem is látta. Ami végül az 1956. október 23-november 4. közti időt illeti (akkor már háromnégy hónapja nem láttam Nagy Imrét), ez alatt kétszer láttam, egyszer beszéltem vele telefonon. Október 23-án együtt mentünk lakásáról a Parlamentbe, éjjel pedig az írószövetségből telefonon felhívtam (1. jegyzőkönyv); utána október 27-én vagy 28- án a Pártközpontban találkoztam vele, miközben beszédét fogalmazta, összesen egy félórát töltöttem itt társaságában, de talán tíz szót sem váltottunk. Hogy az eseményekről akkor és később mi volt a nézete, mik voltak a nézetei a politikai kibontakozásról, nem tudom. November 4-i beszédét csak egyszer hallottam a rádióban, úgy emlékszem, de nagy megrendülésemben nem emlékeztem később a részletekre, csak az utolsó mondatra, hogy: a kormány a helyén marad. Ez, mint tudjuk, nem volt igaz. Budapest, 1957. május 3. 1957. május 6. KÉRDÉS. Ön 1957. április 26-án olyan vallomást tett, hogy október 23-án éjjel telefonon beszélt Nagy Imrével, akinek kifejtette azon álláspontját, hogy a legszükségesebb intézkedéseket kell megtenni a további vérontások megakadályozására. Milyen intézkedésekre gondolt Ön? FELELET. Arra gondoltam, hogy a KV akkor folyó ülésén azonnal hozzon határozatot Nagy Imrének vagy miniszterelnökké, vagy pártelsőtitkárrá való megválasztásáról. Miután őt tartottam az egyetlen embernek, aki az országot meg tudja nyugtatni. Ha miniszterelnöki vagy elsőtitkári minőségében azonnal még az éjszaka folyamán esetleg személyesen elmegy a Rádió elé, talán le tudta volna állítani a zavargásokat. Az volt a meggyőződésem, hogy ha Nagy Imre bejelenti funkcióját és beszél a néppel, akkor megszűnik a további vérontás - úgy a tömeg, mint a Rádiót védő fegyveres egységek részéről. Megjegyzem, hogy ez a gondolatom írótársaimban is megérlelődött, azt sem tartom kizártnak, hogy ezt megbeszéltük, erre azonban határozottan nem emlékszem. KÉRDÉS. Mi az oka annak, hogy Ön csupán Nagy Imrében bízott október 23-án éjjel. Milyen szálak fűzték Önöket egymáshoz? FELELET. Korábbi vallomásom tudom megismételni: azért Nagy Imrében bíztam, mert az akkori Központi Vezetőséget nem tartottam alkalmasnak arra, hogy intézkedni tudjon a kialakult rendkívüli helyzetben. Ami a Nagy Imréhez történt kapcsolatom illeti, mindent részletesen megírtam saját kezű vallomásomban, annál sem több, sem kevesebb nem volt. KÉRDÉS. Erre a kérdésre még visszatérünk. Folytassa vallomását az októberi események idején kifejtett tevékenységéről! FELELET. Mint korábban vallottam, október 25-én éjjel az írószövetségben voltam, majd következő nap - a déli órákban - hazaindultam. Megjegyzem, hogy út38
