Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Szilasi Vilmos megjegyzései a G. A. úrX.-hen néhány kérdéséhez
1963 Szilasi Vilmos megjegyzései a G. A. úr X.-ben néhány kérdéséhez Kiadatlan. - Egyetlen - négyfelé hajtott - lapnyi feljegyzés a PIM Déry-hagyatékának 67., 1956-os anyag. Vegyes dokumentumok kézirattári egységében: Vegyes dokumentumok pallium. Tárgyi és életrajzi feljegyzések: Déry minden kötetét megküldte Szilasi Vilmosnak, aki a legtöbbről levélben írta meg véleményét. A G. A. úr X.-ben azonban kivétel. A hatvanas évek elején a nagybeteg filozófus már csak élőszóban mondta el bírálatát; s a jelek szerint - emlékeztető szavak, rövidítések, félmondatok, sietségre utaló íráskép - Déry azt közvetlenül az elhangzás után rögzítette magának. Hogy mikor történt? 1963. április 10-e és május 3-a között, amikor a németországi felolvasókörutat követően Déry és felesége több mint három hetet töltöttek Brissagóban (egyben erőt gyűjtve az azt követő párizsi-londoni-oslói-koppenhágai villámlátogatáshoz)? Avagy egy évvel később, 1964. június 28-a és július 5-e között, amikor az író egymaga indult Németországba, s loccumi Evangélikus Akadémián tartott előadásait követően ismét Szilasiéknál pihente ki magát? Nem tudtuk eldönteni. Talán az utóbbi időpont a valószínűbb. Ekkorra ugyanis már megjelent a kötet, s Déry akár postázhatta is elutazása előtt. Maga a feljegyzés nem összefüggő szöveg, talán ki is hagyhattuk volna. Am a leírtak súlya miatt - ebben a töredékességében is - ide kívánkozott. Vili megjegyzései Hangulati ismétlések: por - időjárás - esővel. Erzsébet riadtsága, nyitott pongyolája, lány szoknyáját lehúzza. Elza halálakor: a társalgás pszichológiailag motivált. Modem társ (pszichoanalízis), ami törés az eddigi érdektelenség érdeklődés nélküli élettel szemben. E[lza] előző társalgása G. A.-val még ezt az érdeklődés] nélküli életet mutatja, Elza hab szerelme hirtelen, átmenet nélkül mutatja be a „szenvedélyt”. A társalgásban erotika van, de „szerelem” nincs, miért filozofálnak tehát róla? Naivabbnak kell lenni ennek a társalgásnak. A „gondolkodás” ebben a társadalomban nem helyénvaló. „Kékharisnyás” beszélgetés. Ha érvelünk X. mellett (megmagyarázzuk), akkor ellenérvelésnek is helyet adnak. Fölösleges racionalitás. Zavaró a halott Elza szépségének dicsérete is, túl ravasz, rafinált. Leone, akinek „lidércnek” kellene lennie, túl konkrét a társalgásban. 388