Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Nyilatkozat a bécsi Pálffy-palotában tartott felolvasóesten, 1963. március 15
1963 megörökített arca, gesztusai is tanúk rá: minden mondatának, sőt szavának jelentőséget tulajdonított, ezzel kívánva megalapozni a róla formálódó nyugati képet. (Tegyük hozzá: hátsó gondolatok nélkül, kissé naivan, az értelem erejében bízva, s nélkülözve minden közönségcsalogató rafinériát.) Hölgyeim és Uraim! Be kell vallanom Önöknek, hogy némileg zavarban vagyok. Először is szeretnék Önöktől elnézést kérni, ha hibákat követek el - s talán még a kiejtésben is, meg a felolvasásom során —, aminek végtére is nem volna szabad előfordulnia, hiszen amint doktor Kraus már említette, én félig-meddig osztrák sarjadék vagyok születésemnél fogva, anyám született bécsi nő, s otthon németül beszéltünk. Csakhogy mégis a magyar az anyanyelvem. Magyar, tiszta magyar környezetben nőttem föl, s az első pillanattól kezdve magyarul írtam. Most pedig szeretnék még valamit megjegyezni, ami voltaképpen nem is illik egy tisztán irodalmi rendezvényhez. E két nap alatt, amióta Bécsben vagyok, nagyon sokan megkerestek, akiket aggasztott személyes sorsom, és akik nézeteimet és véleményemet tudakolták. Tisztában vagyok vele, hogy ez a fölöttébb hízelgő érdeklődés, amellyel itt körülvesznek, talán nagyobb részben politikai szerepemnek szól, mintsem a könyveimnek. Ámde, hölgyeim és uraim, én író vagyok, és azt kívánom, hogy elsősorban könyveim alapján ítéljenek meg. Aki csakugyan törődik azzal, hogy mit gondolok, az sokkal tisztább képet nyerhet, hogyha olvas engem, mint hogyha beszélget velem. Könyveim szemszögéből tekintve, azt gondolom, igencsak kevéssé érdekes, hogy 1957-ben letartóztattak és börtönbe kerültem - véleményem szerint igazságtalan ítélet alapján -, és hogy - úgyszintén véleményem szerint - annak idején én jogos gondolatokat juttattam érvényre. Bár természetesen nincs kizárva, hogy azokban a napokban, amelyekről beszélek, bizonyos tévedések is megestek, s olyasmi is megtörtént, amire nem gondoltunk. Ma az a helyzet, hogy szabadon írhatok. Egy korlátozással. Nevezetesen azzal, hogy nem írok a szocializmus ellen. De én szocialista vagyok, éppúgy, mint azelőtt, és ennek a korlátozásnak önként alávetem magamat. Természetesen hangsúlyoznom kell ugyanakkor, hogy különbséget teszek politika és világnézet között. Alávetem magam, mint mondottam, ennek a korlátozásnak, annál is készségesebben, minthogy ma Magyarországon, ami az emberi méltóságot és az emberi szabadságjogokat illeti, nagyon sok minden megvalósult abból, amit korábban nélkülöztünk. Bocsássák meg, kérem, ezt a kis kitérőt. 380
