Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Thomas Ross: Interjú és portré Déry Tiborról
1963 politikai íróként kezeljék. - Nagyon sajnálatos - vélekedik határozottan hogy manapság olyan szívesen keverik össze a politikát a világnézettel. Nekem világnézetem van. Miből áll ez a világnézet? Ezt nem mondja, és mi sem kérdezzük róla. De ebben a két órában, amíg vele szemben ülünk, dohányzunk, a színtelen, méregerős körtepálinkát isszuk, hozzá feketekávét, mialatt a kutya fehér szőrgombolyaga körbeug- rál bennünket, átsugárzik ránk Déry Tibor világnézete: tisztelni az emberek méltóságát, szabadságukat, jólétüket. Erre tette föl az életét, erre „kötelezte el magát”. Húsz évesen nagybátyja faüzemében a dolgozók sztrájkját szervezte, és ezért mihamar eltávolították a vállalattól. Harmincévesen inkább külföldön kereste kenyerét keservesen mint raktáros, nyelvtanár vagy paprikaügynök, mintsem Horthy alatt írói vitorláját a szél iránt állítsa. 1945-ben, nem sokkal a háború vége előtt letartóztatták a nyilaskeresztesek, és övé volt a legmarkánsabb hang a forradalom napjaiban, amelyet ő úgy említ egy akkori kiáltványban, mint amelyik „a legnagyobb a magyar történelemben". Kádár mai művelődéspolitikáját „nagyon liberálisnak” nevezi. Bár pártolják a „szocialista realizmust”, a kísérletezni akaró fiatal művészeket, akik a nyugati irodalom hatása alatt állnak, nem nyomják el úgy, mint 1956 előtt.-Jóllehet manapság Magyarországon a művészeknek nem diktálják többé felülről, hogy mit kell költeniük vagy festeniük, de azért a politikusok félreérthetetlenül leszögezik, hogy a szocialista realizmus az a művészeti forma, amelyiket alkalmaznia kellene az embernek, és hogy a művésznek a társadalmi haladást kell szolgálnia. Mindamellett engedélyezve van mindenféle megnyilatkozás és mindenféle munka, ami nem közvetlenül a szocializmus ellen irányul. Ehhez csak annyit fűz hozzá Déry Tibor: - A politikusok általában nem sokat értenek a művészethez, az irodalomhoz, de nálunk Magyarországon sem kevésbé értenek hozzá, mint Nyugaton. Örvendetes, hogy a kapcsolattartás és a kapcsolatfelvétel a nyugati irodalommal állandóan növekszik, és amikor én közbevetem, hogy nem csupán a legújabb nyugati irodalmat ismerik még igencsak kevéssé, hanem a húszas és harmincas évekről is keveset tudnak, nemrég egy színészekkel folytatott kerekasztal-beszélgetésen egyes- egyedül csak Kafkát ismerték, azt feleli: - Akik Kafkát nem ismerik, azok akkor sem ismernék, hogyha tíz könyve jelent volna meg itt. Mellesleg: én fogom nemsokára A pert lefordítani. Aki viszont - folytatja - csakugyan szenvedélyesen érdeklődik a nyugati művészet és tudomány iránt, annak lehetősége van megismerkedni vele. Kafka nem ismeretét a közönség érdektelenségének a rovására kell írni, nem az államéra. A Nyugat iránti vágyakozásról, a Nyugattal való kapcsolatok utáni vágyakozásról így vélekedik Déry: - Ez egy felületes érzés. Ez az autó utáni vágy, a nagyobb áruválaszték utáni vágy, nagyobb kereseti lehetőség utáni vágy, egyszóval a nyugati civilizáció, nem pedig a nyugati kultúra utáni vágyakozás. Ezt a fajta vágyakozást kevésre becsülöm. Ahogyan Nyugat-Európa amerikanizálódik, ahogyan átveszi az amerikai eszméket... - Mit ért amerikanizálódáson? - Hajlandóságot arra, hogy túlbecsüljék a technikai vívmányokat, a szellemi élet elgépiesedését. - De hát nem olyan fejlődés-e ez, ami felé Önök is haladnak, itt, Magyarországon és Kelet-Európábán, 372
