Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1963 - Thomas Ross: Interjú és portré Déry Tiborról
1963 lett Dérynék három évig, 1957-től 1960-ig a börtönben kiállnia. Lelkileg jóval inkább, mint testileg.- A börtönben tisztességes volt a bánásmód - mondja többnyire kórházban voltam, mert amúgy is ingatag egészségű vagyok, végtére már akkor is elmúltam hatvan éves. Egy újjal sem nyúltak hozzám. Déry nem olyan ember, aki ezt mondaná, ha nem így volna. Erről a témáról akkor egyáltalán nem beszélne. E három esztendő alatt nem írhatott írógéppel — de hát én mindig is kézzel írok. Dolgozóasztalán füzetek hevernek szerteszéjjel, amelyekbe olvasható, apró betűivel jegyezget.- És írtam egy regényt a börtönben. Életem legfontosabb és legjobb műve. A tartalmáról nem akar sokat mondani, csupán annyit, hogy egy „szatirikus utópia". Miután kiengedték a börtönből, Déry bő két évig franciából és németből készített fordításokból kényszerült úgy-ahogy rosszul megélni. 1962 augusztusában jelent meg első ízben, hosszú szünet után, egy kis novellája egy irodalmi folyóiratban, a Számadás, amelyet néhány hónappal korábban írt, és amely egy egyetemi tanár sorsát ábrázolja a forradalom után. A hetvenkét éves professzor, egyébként pontosan Déry akkori életkora ez, nagyon is kelletlenül eldugja kedvenc tanítványa géppisztolyát. Jobban mondva, egyáltalán nem dugja el, szem előtt hagyja a lakásában, nem hajlandó elrejteni. De rászánja magát a menekülésre. És egy ízben azt mondja: olyan, mintha használtam volna a géppisztolyt „Ha nem tettem, csakis azért, mert nem áll jól az én koromban. Potenciálisan használtam a fegyvert.” Nagy különbség van a novellabeli professzor és szellemi atyja közt, aki itt egy budapesti elővárosban velünk szemben ül, és így vélekedik: - Ahogy öregszik az ember, megtanulja, hogy csakis kompromisszumok biztosítják az egyénnek a lehető legnagyobb szabadságot. Ennek a novellának a kinyomtatása, amelyik egy még mindig rendkívül kényes témát tárgyal, Déry végleges írói rehablilitálását jelenti. - Fél évvel ezelőtt - jelenti ki -, második karrierem kezdődött mint fiatal íróé. Februárban fog megjelenni első könyve 1956 óta, rövid történetek és novellák gyűjteménye, amelyeket az utóbbi hét évben írt. A címe: Szerelem. A szerelemmel foglalkozott egyébként a költő első irodalmi munkája is, egy kisregény, amelyet 1917-ben & Nyugat nevű folyóirat közölt. A közerkölcs megsértése miatt magas pénzbüntetésre ítélték akkor. A jogdíjak Magyarországon szerények, és Déry bevételeinek legnagyobb része azokból a könyveiből származik, amelyek külföldön jelentek meg. - Melyek a legközelebbi tervei? Márciusban Németországba a kiadójához, majd Svájcba, Párizsba és Londonba utazik. Néhány napig Bécsben is szándékozom időzni. Ősszel valószínűleg Lengyel- országba és Bulgáriába megy. Jelenleg egy történelmi tárgyú kisregényen dolgozik, de ez még a legelső stádiumában van - még épp csak az első jegyzeteknél tartok. Déry Tibor, akiről az utóbbi években nagyon sokat és nagyon sok tévését írtak, semmilyen klisébe nem fér bele. Sem a kommunistáéba, sem az antikommunistáéba, sem a mártírokéba, sem pedig a harcoló hősökébe. Ezekben az években költőként olyan politikai profilt kapott, mint kevesen, de roppant energikusan elhárítja, hogy 371
