Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1963 - Thomas Ross: Interjú és portré Déry Tiborról

1963 lett Dérynék három évig, 1957-től 1960-ig a börtönben kiállnia. Lelkileg jóval in­kább, mint testileg.- A börtönben tisztességes volt a bánásmód - mondja többnyire kórházban vol­tam, mert amúgy is ingatag egészségű vagyok, végtére már akkor is elmúltam hatvan éves. Egy újjal sem nyúltak hozzám. Déry nem olyan ember, aki ezt mondaná, ha nem így volna. Erről a témáról akkor egyáltalán nem beszélne. E három esztendő alatt nem írhatott írógéppel — de hát én mindig is kézzel írok. Dolgozóasztalán füzetek he­vernek szerteszéjjel, amelyekbe olvasható, apró betűivel jegyezget.- És írtam egy regényt a börtönben. Életem legfontosabb és legjobb műve. A tar­talmáról nem akar sokat mondani, csupán annyit, hogy egy „szatirikus utópia". Mi­után kiengedték a börtönből, Déry bő két évig franciából és németből készített fordí­tásokból kényszerült úgy-ahogy rosszul megélni. 1962 augusztusában jelent meg el­ső ízben, hosszú szünet után, egy kis novellája egy irodalmi folyóiratban, a Szám­adás, amelyet néhány hónappal korábban írt, és amely egy egyetemi tanár sorsát áb­rázolja a forradalom után. A hetvenkét éves professzor, egyébként pontosan Déry ak­kori életkora ez, nagyon is kelletlenül eldugja kedvenc tanítványa géppisztolyát. Jobban mondva, egyáltalán nem dugja el, szem előtt hagyja a lakásában, nem hajlan­dó elrejteni. De rászánja magát a menekülésre. És egy ízben azt mondja: olyan, mint­ha használtam volna a géppisztolyt „Ha nem tettem, csakis azért, mert nem áll jól az én koromban. Potenciálisan használtam a fegyvert.” Nagy különbség van a novellabeli professzor és szellemi atyja közt, aki itt egy bu­dapesti elővárosban velünk szemben ül, és így vélekedik: - Ahogy öregszik az em­ber, megtanulja, hogy csakis kompromisszumok biztosítják az egyénnek a lehető leg­nagyobb szabadságot. Ennek a novellának a kinyomtatása, amelyik egy még mindig rendkívül kényes té­mát tárgyal, Déry végleges írói rehablilitálását jelenti. - Fél évvel ezelőtt - jelenti ki -, második karrierem kezdődött mint fiatal íróé. Februárban fog megjelenni első könyve 1956 óta, rövid történetek és novellák gyűjteménye, amelyeket az utóbbi hét évben írt. A címe: Szerelem. A szerelemmel foglalkozott egyébként a költő első iro­dalmi munkája is, egy kisregény, amelyet 1917-ben & Nyugat nevű folyóirat közölt. A közerkölcs megsértése miatt magas pénzbüntetésre ítélték akkor. A jogdíjak Magyarországon szerények, és Déry bevételeinek legnagyobb része azokból a könyveiből származik, amelyek külföldön jelentek meg. - Melyek a leg­közelebbi tervei? Márciusban Németországba a kiadójához, majd Svájcba, Párizsba és Londonba utazik. Néhány napig Bécsben is szándékozom időzni. Ősszel valószínűleg Lengyel- országba és Bulgáriába megy. Jelenleg egy történelmi tárgyú kisregényen dolgozik, de ez még a legelső stádiumában van - még épp csak az első jegyzeteknél tartok. Déry Tibor, akiről az utóbbi években nagyon sokat és nagyon sok tévését írtak, semmilyen klisébe nem fér bele. Sem a kommunistáéba, sem az antikommunistáéba, sem a mártírokéba, sem pedig a harcoló hősökébe. Ezekben az években költőként olyan politikai profilt kapott, mint kevesen, de roppant energikusan elhárítja, hogy 371

Next

/
Thumbnails
Contents