Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1962 - Falusi színjáték. Filmszinopszis
1962 szert a tsz-ben, kérői is vannak az ért életvidám, okos, szép parasztasszonynak, de sorra mind kikosarazza őket, magában akar élni. Két lánya lassan felcseperedik, &e- ast Erzsi, az idősebb, üg egykori a „zabigyerek” már férjhez is ment, a fiatalabb, Sára is már eladósorba került. Varjú János, az egykori hentes egyetlen fia udvarol Sárának, halálosan beleszeret. A fiatalok a szülők, a két régi haragos kéaött előtt eltitkolják szerelmüket, annál is inkább, mert ezeknek a régi viszályát most újabb ellentétek szítják: Varjú elszegényedett, kénytelen volt belépni a tsz-be, fogatosnak. Az egykori gazdag paraszt most kocsisként szolgálja kirúgott szeretőjét, a tsz főkönyvelőnőjét. Nemegyszer megesik, hogy neki kell elvinni Veronkát a járási székhelyre, a földekre stb., idegenek jelenlétében közönyt tettetve betartják a formaságokat (magázzák egymást), de a szekéren, ha kettesben maradnak, ki-kirobban a régi gyűlölség, viharos jelenetek játszódnak le köztük. Már kitudód Ezeknek egyik ooúeapontja Az egyik különösen szenvedélyes összeütközésre akkor kerül sor egy szekérútjukon, amikor Varjú megtudja, hogy fiát látták Veronkáék házában. Elébb azzal vádolja az asszonyt, hogy a fia hozzá járt, mivel annak idején nem tudta lépro elcsavarta fia fejét, az ő hozzá jár szeretője, majd az annzony Vferon- ka] őszinte elképedését látva, rögtön rádupláz: azért vetette ki rá a hálóját, hogy elvétesse vele a lányát. „Engem nem kaphattál meg, most bosszúból a fiamat hálózzátok be. De ebből nem esztek! A földemet, vagyonomat elvettétek, a fiamat nem kapjátok meg.” Veronka a lányából, Varjú a fiából egy-egy drámai dialógus során kiveszi, hogy szerelmesek egymásba. V[eronka] alapjában véve nem is bánja; bár volt szeretője most rangban mélyen alatta van, de megmaradt a nimbusza (a falu leggazdagabb családja!), s édes volna a bosszú is, a fiún keresztül megalázni az apát. Annál hevesebb az összeütközés Varjú és a fia között: János a szemébe mondja apjának, h[ogy] szereti a lányt, s mihelyt nagykorú lesz, feleségül vesz. Az öreget vad izgalmában szél- hűdés éri. De lassanként engedni kényszerül. Egy János tíz egyetlen fia, az egész Varjú-nemzetség kihalóban. A fiú most már nyilvánosan nem is titkolja, h[ogy] jegyben jár Sárával, az egész falu tud róla, az öreg Varjú hasztalan ellenkezésével - melyet csak az öregek, s a falu egyházi urak hatalmukat vesztett «re* zsíros parasztjai helyeselnek - magára marad, nevetségessé válik. Kemény lelki küzdelmek után betörik, beleegyezik a házasságba. De Veronka kiköti, hogy V[arjú] Vince maga jöjjön el megkérni lánya kezét. Úgy rendezi el, hogy a keserves Canossa-járásnak minél több tanúja legyen: amikor Varjú fekete ünneplőben megjelenik házában, a fél tsz körülötte van. Az utolsó nagy jelenet: a lakodalom. Varjú vad dühében leissza magát, majd táncra kéri nászasszonyát. Táncolnak, a táno után egyetlen pár a teremben, mindenki őket nézi. Varjú a tánc után vad öngúnnyal mindenki füle hallatára megkéri VferonkaJ kezét. Az asszony szótlanul hátat fordít neki, kimegy a teremből. 359 ------
