Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1961 - Felelős vagy! Filmszinopszis és filmnovella
1961 Ginzburg elrohan. Berda utána ered, mert nem bírja el ennek a kérdésfeltevésnek és válasznak az élességét, de már nem éri utol, a fiú mögött becsapódik az ajtó. Visszajövet az építész szembetalálkozik az egyik ajtóból kilépő nyolc-tíz éves fiával, hosszan elnézi. Ennek az életét is kockára tette volna! * Újra felhangzik a titkos csengőjelzés, B[erda] reménykedve indul az ajtó felé, hátha G[inzburg] jön vissza. Brenner, egy nyilas egyenruhába öltözött férfi lép be. Egyelőre még nem tufdni], h[ogy] nyilasnak álcázott k[ommunista]-e, vagy tényleges nyilas, aki vesztüket érezve - hisz az oroszok már Újpesten állnak - jó pontokat akar szerezni a báloldalnál, s ezért hírekkel, információkkal segíti B[erdá]t. Vészhírt hoz: a lakást azonnal ki kell üríteni, az éjjel az egész utcában razzia lesz. Újabb dilemma: mitévők legyenek? Tizenegy férfi, asszony, gyerek menjen ki az éjszakába, az utcára? Hol találnak most sötétedés után búvóhelyet a bombázott városban? A szemben lévő házba délután akna csapott be, még most is ég.- N[em] megyünk - mo[ndja] B[erda]. - Van elég fegyverünk, ha a nyilasok be akarnak törni a lakásba, védekezni fogunk. A felszabadulás már csak napok kérdése. Férfiak vagyunk, nem vágómarhák. De Ilus, az asszony nem osztja ezt a felfogást, mely az ő gyakorlati mérlegén éppoly romantikus, mint férjének az előbbi állásfoglalása az öregasszony ügyében.- Ha egyenként vagy csoportonként elhagyjuk a lakást - mondja -, sokan el tudunk helyezkedni rejtőzni máshol, légoltalmi] pincében, s bármilyen kockázatos is ez, de néhányan, talán a nagyobb részünk bizonyosan megmenekül. De ha fegyveresen ellenállunk, legkésőbb holnap, a- nyilasak mire újra kivilágosodik, a nyilasok túlereje végez velünk, és valamennyiünket felkoncolnak. Nem szólva arról, h[ogy] már mo[st] éjjel a nyilasok segítségül hívhatják a ház földszinti helyiségeiben elszállásolt német sorkatonaságot.- Felelős vagyok azokért, akiket befogadtam - mo[dja] feleli a férfi gyávaság volna, ha mo[st] éjszaka, hogy a saját életemet mentsem, kikergetném őket az utcára.-Azzal mented meg őket - mofndja] az assz[ony].-De akik elpusztulnak, engem fognak vádolni.- Azzal szembe kell nézned - feleli az asszony. - Életveszélyben minden döntés végzetes, akkor vagy bátor, ha vállalod a döntés felelősségét.- Döntsön mindenki egyedül maga, hogy maradni akar-e, vagy menni - mondja Berda. De az asszony ebbe sem egyezik bele. Ha a fele elmegy, sd a többieknek még kevesebb esélyük lenne, h[ogy] ellenálljanak a nyilasok támadásának. - Egymástól függünk - mo[ndja] -, közös a sorsunk, s ebből a közösségből n[em] lefhet] kiválni. Értsd meg édesem, össze vagyunk kötve egymásra vagyunk utalva, életre-halálra ebben a küzdelemben. Aki elfogadja a közösség védelmét, az vesse magát alá a szükségleteinek is. 345
