Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 javaslatokat, melyeket Háy tesz a párt szerepeltetésének kérdésében. Az egyébként oly kitűnő, józan és szakavatott bíráló itt teljesen elvetette a sulykot, gondolom talán azoknak az 1956. októberi eseményeknek a hatása alatt, melyek mindkettőnket börtönbe juttattak, s amelyeknek keserű emléke természetesen egyikünket sem hagy nyugodni. A pártot pártnak, az egészséges lenini pártnak a szerepét valóban nem lehet túlbecsülni. De amit Háy kíván tőlem, az nem dráma, hanem egy szemináriumi dolgozat. Miért kell az osztrák pártnak azonnal, megérkezése pillanatában mozgósítani a külföldről érkezett elvtársnőt, kezdi Háy a kritikai kérdezősködést. Vajon miért? A kérdés nem tartozik a dráma tárgyalásához, de feleljünk rá: nem természetes-e minden néző számára, hogy Frischné, Évinek régi ismerőse az osztrák munkásságnak egy ilyen súlyos helyzetében azonnal beszélni kíván a kitűnő, fiatal elvtársnővel: azonnal szolgálatba állítja? Hogy egy személyes példával bizonyítsak: engem már a sztrájk kitűzésének másnapján felkeresett egy dr. Frischaufné nevű kommunista funkcionárius - akivel pedig alig ismertük egymást — és beszervezett egy kb. 15 főnyi csoportba, mely azonnal elkezdett dolgozni, röpcédulákat készített, osztogatott stb. Háy hányszor tér ki erre a kérdésre. Mit csinált Évi, folytatja Háy aztán a kérdéseket, mi az a munka, amely miatt három napig haza sem jön? Nyilván ugyanazt, amit én csináltam akkor Bécsben; de a természetes, józan eszű nézőnek ez a kérdés eszébe sem juthat. Mi köze a kommunistáknak ehhez a harchoz, kérdi Háy. Egy, az egész országra kiterjedő általános sztrájk ne érdekelné a kommunistákat, kérdem én. Ok vezetik, ők indítják, ők kívánták? - kérdi Háy, s ezt a kérdést még több alkalommal felteszi, s hosszan fejtegeti annak a szükségességét, hogy én erre világos feleletet adjak a darabban, holott obből drámámból már az első pillanatban kiderül, hogy nem a kommunisták kezdeményezik s vezetik ezt a harcot (lásd Huber-Brennberg párbeszéd az I. felvonás elején), hanem a szociáldemokraták. Ezt minden néző az ol se természetes, józan eszével azonnal megérti. De Háy tovább feszegeti a kérdést. Ha nem a kommunisták vezetnek, akkor miképp nyújthatnak segítséget harcban álló szociáldemokrata munkástestvéreiknek, kérdi. Vajon miképp? Itt is háromszor tér vissza erre a kérdésre, noha önmaga világosan megfelel rá: proletárszolidaritással. De hát a nézőnek ezt külön el kell magyarázni? Egy külön párthálózatot vagy pártutasítást kell bemutatnom a nézőnek, hogy ezt megértse? S ha ezt nem teszem meg, akkor a néző talán azt fogja elvárni a kommunistáktól, hogy ölbe tett kézzel nézzék, hogy a többiek hogy harcolnak? Az a kérdés, hogy a párt előzőleg helyeselte-e vagy nem a harc megindítását, nem tartozik a drámához, mert a darab a harc megindulásával egyidejűleg kezdődik, s a kommunisták kész helyzet előtt állnak. Éppily fölösleges kérdés, vajon helyes-e pártszempontból, hogy Évi bemegy a reménytelen helyzetben levő Marx-udvarba. A természetes, józan eszű néző azt feleli: még ha helytelen volt is a harc elindítása, a kommunista akkor sem fogja magára hagyni reménytelen helyzetében munkástestvérét. S hogy megint egy személyes emlékemet mondjam el: amikor a harc már el volt vesztve, ami napok a legtöbb munkásház megadta magát, a mi csoportunk négy fegyveres kommunista munkást segített ki tehergépkocsin valame335
