Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 1934 címmel mutatta be. Ezzel a címmel közölte utóbb az életműkiadás Színház kötete is. - 1956-os vonatkozásai természetesen sem az előadáson, sem a róla írt kritikákban nem kerültek szóba.) írótársaimnak hálás köszönetét mondok azért a fáradságért, mellyel darabomat áttanulmányozták, bírálatukat megírták. Rendkívüli öröm volt számomra, hogy majd egy évi elszigeteltség után egy munkámnak az értékét - vagy értéktelenségét - újfa lemérhettem mások ítéletén, visszhanghoz jutottam. Ez persze nem jelent annyit, hogy a bírálatokról ne mondanám meg őszintén a véleményemet, tisztában lévén természetesen azzal, hogy ezeket éppoly, az alkotásra kedvezőtlen feltételek között írták meg, mint én a darabomat. A rend kedvéért megállapítom, hogy Zelk bírálatának csak az eleje jutott hozzám, négy oldal, az ő véleményét tehát csak töredékesen ismerem. Köszönöm azt a segítőkészséget is, mely félreérthetetlenül megnyilvánul az írásokban. * Elsőnek azokat a kifogásokat veszem sorra, melyekkel egyetértek, vagy amelyeken legalábbis el kell gondolkodnom. Egyetértek azzal, amit Háy és Zelk kifogásol, hogy a Goga nevet, az ismert román politikus nevét ki kell cserélni. Helyes Zelknek az a véleménye is, hogy Évi ne legyen mozdulatművésznő, nemcsak az általa említett indokoknál fogva, hanem mert ma már a legkevesebb ember tudja, hogy mi az a mozdulatművészet. Az ugyancsak általa kifogásolt, a nézőt valószínűleg megriasztó puskaropogás problémáját a rendezőnek kell megoldania, én úgy képzeltem el, hogy messziről hallatszó, átszűrt s összeolvadó fegyverzajt fog hallatni. Helyeslem Molnár Zoltánnak azt a véleményét is, hogy Frischné szájából ki kell venni a Szókratész-idézetet.* Varga Domokosnak az a kérdése is érthető, hogy honnét tudta Frischné, hogy Évi Bécsben van, bár a színházi nézőben ez a kérdés valószínűleg nem fog felmerülni. Megszívlelendő az az aggálya is, hogy miért lett már megismerkedésük elején Goga szeretője, ez talán nem vág a lány jelleméhez. Egyetértek azzal a kifogással is, hogy a 2. bizalmi csak a bizalmiak gyűlésén, 24 órával később közli a házzal azt a felháborító tényt, hogy Matusek utcai járókelőkre lövöldöz. Van írótársaimnak továbbá több olyan kifogása, melyeket sem azonnal magamévá tenni, sem elvetni nem tudok, alaposan meg kell őket gondolnom, illetve - ha erre módom lenne - másokkal mások ítélete alá bocsátanom s velük megvitatnám. Ezek közül csak a legfontosabbakat veszem ki. Tardos is, Varga is valószínűtlennek tartja, hogy a munkások segítség nélkül hagyják a tetőn megsebesült hullát (sic!). Első pillanatban viszonylag valóban szívtelenségnek hat, de háborúban vannak ilyen kegyetlen helyzetek, melyekben szentimentalizmusnak * A kérdéses mondat a dráma második felvonásában hangzott volna el: dr. Goga és Frischné közti párbeszédben. Színhely: a Marx-Hof melletti kávémérés, ahol Frischné összehozta Gogát a Hofba igyekvő Komis Évával. L. Színház. 589. - A kurzívval szedett és kihagyott mondat a dráma fogalmazványában a 2. füzet 9-10. oldalán található (Egri Péter tulajdonában): "FRISCHNÉ harsányan nevet. Már én ilyen komisz kocsisfajta vagyok, aki kimondja, ami a begyében van. S nem a lónak mondja meg, hanem egyenesen a gazdájának. Azt ajánlanám, fiatalember, halasszák el a kézfogást. Nevet. A tanácsaim ugyan nem mindig kellenek, de szívből jönnek. Szókratész mondja A Symposionban, hogy se nem jó szónok, se nem bölcs, de az igazgat mondja, igaz?" 331
