Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. április 26
1957 milyen funkciót nem viselt, de én tudtam, hogy tárgyalnak vele a KV tagjai a Parlamentben. Továbbá Nagy Imrét tartottam alkalmasnak arra, hogy a tömegek indulatát levezesse. KÉRDÉS. Válaszát nem tartom őszintének, mert Ön a Nagy Imre-féle parlamenti beszédből láthatta, hogy alkalmatlan a tömegek megfékezésére. Tegyen vallomást erre a kérdésre! FELELET. Beismerem, hogy ebben a kérdésben nem voltam őszinte, de nem-szán ■ dékoímn tettem még nem mondtam el mindent. Az igazság a fentieken kívül az, hogy az októberi KV összetételével nem értettem egyet, és úgy láttam, nem alkalmasak arra, hogy a meglévő hibákat kijavítsák. Továbbá túlságosan népszerűtlennek tartottam őket akkor, hogy lecsillapítsák a felizgatott tömeget. Ez az igazi oka annak, hogy miért Nagy Imrének jelentettem az eseményeket és nem másnak a pártban. Hozzáteszem még azt, hogy az volt a meggyőződésem, hogy Nagy Imre képes új lendületet vinni a pártéletbe. KÉRDÉS. Tegyen vallomást arról, hány esetben jelentett Ön 23-án éjjel Nagy Imrének és kik jelentettek még! FELELET. Határozottan állítom, hogy Nagy Imrével október 23-án éjjel egy esetben beszéltem telefonon, amikor is tájékoztattam őt arról, hogy az utcán zavargások, lövöldözések vannak és vér folyik. Szerintem a legszükségesebb intézkedést kellett volna tenni a további vérontás megakadályozására. Nagy Imrétől mélységen felháborító feleletet kaptam, nem szó szerint: nem kell izgulni, nem lesz olyan veszélyes, ilyenkor sok a rémhír. Erre én próbáltam magyarázni, hogy nem rémhír a közlésem, mert több szemtanú állítja s követeltem [az] azonnali beavatkozást. Ő erre azt válaszolta, „rendben van, majd meglátjuk, nekem most vissza kell mennem a KV-ülésre”. És ilyen válasz után elhatároztam, hogy nem hívom fel többé telefonon. így az események alatt többször nem beszéltünk telefonon. KÉRDÉS. Folytassa vallomását arról, hogy mi történt 1956. október 23-án éjjel az írószövetségben? FELELET. Az éjszaka folyamán rajtam kívül írótársaim is, így: Erdei Sándor, Zelk Zoltán, Bemjámin László telefonáltak a Pártközpontba, hogy sürgessék az intézkedést az utcai vérengzések miatt. Ez azonban nem sok eredményre vezetett. Ezért hajnalban elhatároztuk, hogy küldöttséget küldünk a pártvezetőséghez Zelk Zoltán, Benjámin László és Erdei Sándor személyében. A küldöttség dolgavégezte nélkül, hosszú idő után jött vissza azzal, hogy semmit sem végzett. KÉRDÉS. Miről beszélgettek Önök az írószövetségben október 23-án éjjel és hogyan értékelték a történteket? FELELET. Erre a kérdésre pontosan nem tudok válaszolni, mert nem emlékszem vissza, miről beszélgettünk. Az értékelésünket illetően előadom, hogy mindenki bizalommal volt tele a jövő iránt. Úgy láttuk, hogy egy nagy történelmi fordulóponthoz jutottunk, amely legszebb reményekkel biztat, de ugyanakkor nagy veszélyeket rejt magában. Nagyjából bíztunk abban, ha Nagy Imre hatalomra jut, akkor meg fogja tudni valósítani azt, amit a XX. kongresszus kilátásba helyezett a jövőre. 32
