Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1958 - Válasz a darabomról írt megjegyzésekre
1958 Válasz a darabomról írt megjegyzésekre Kiadatlan. - Kéziratának másolatai: MOL XX-5 - h 67.d. 32. köt. 76-85., MTA Könyvtárának kézirattára: Ms 6058I272., PIM Déry-hagyatéká- nak 63., Beszédek, cikkek, műfordítások kézirattári egységében: Cikkek 2 pallium. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: amilyen gazdag volt adatokban a per előtti időszak, hirtelen olyan hiányosak ismereteink az ítéletet követő hónapoktól. Böbének csak annyit sikerült elérnie, hogy november 21- én, amikor férjének a tárgyaláson viselt ruháját visszavette, néhány könyvet - köztük S. Maugham: Eső című színdarabját - még bejuttasson neki. Ezt követően december végén készíthetett „év végi" csomagot - néhány soros üzenettel. Utána hosszú csend következett. A hatalom számára - a pert követően - Déry személye elvesztette korábbifontosságát. Már csak „ülnie” kellett. Levélírásra legközelebb 1958. február elsején kapott engedélyt. Beszámolójából megtudjuk, hogy változatlanul a Fő utcában őrzik, ugyanabban a szobában, ahol korábban is volt, viszonylag „kedvezőkörülmények" között, s hogy testi-lelki panaszai is elviselhetőbbekké váltak (I. Három asszony. CIII-CIV.). A levél egyik legfontosabb üzenete azonban a következő. „Egy drámát írok, már a 3. felvonásnál tartok, február végére meg is leszek vele.” Az ítélet okozta sokkot tehát idővel kiheverte. Igyekezett hozzászokni a megváltoztathatatlanhoz, s megőrizni önmagát a szabadulás utáni időikre. Erre a legalkalmasabbnak a munka ígérkezett, amelyet a börtönparancsnokság nem ellenzett. (Az adott körülmények között nem is lett volna érdeke az író megnyomorítása, hiszen elítélése így is kínos nemzetközi felháborodást keltett.) Feltételezésünk szerint Déry elsőnek a kézhez kapott Maugham- darabot kezdte el fordítani, már csak azért is, mert szerződése volt rá. Am időközben ismét megérintette az alkotás izgalma, lelkileg talpra állt, félretette a csak kötelességszerűen megkezdett munkát - és ismét hitet kívánt tenni a forradalom mellett, amelyet ésszerű önvédelemből a per során kénytelen volt megtagadni. 1934-hez, a szociáldemokraták kezdeményezte februári bécsi munkásfelkeléshez nyúlt vissza, amelyben személyesen is részt vett, s amelynek emlékét A befejezetlen mondat 7. fejezetében meg is örökítette - Parcen Lőrinc szerelme, a kommunista mozdulatművésznő, Krausz Évi élményeként, regénybeli „cselekményeként”. A közel negyedszázada 328
