Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Édesanyja ... öhöm ... szükséget szenved? — kérdezte a tanár.- Nem tudom, hogy tetszik érteni - mondta a diák. - Cselédet nem tartunk, édesanyám maga látja el a háztartást, s azt esszük, amit az élelmiszerjegyekre kapunk. Gondjai inkább édesapámnak vannak, mert 6 nehézkesebb természetű.- Úgy, nehézkesebb? - ismételte a tanár. - Pesszimista, ugye, ahogy ránk, öregekre mondani szokták?- Nem tudom, hogy a kifejezés egyenértékű-e - mondta a diák. - Miksa bácsiban nyomát sem látom a pesszimizmusnak. Professzor úr is inkább csak borongós kedélyű, de nem pesszimista.- Mi volna hát a pesszimizmus, kedves barátom? - kérdezte a tanár.- Orvosi látlelet a pesszimistáról - mondta a diák. - Az anyagcsere pangásának egyik tünete. A tanár a étók fiatalember mögé lépett, s hatalmas tenyerével gyöngéden megsimogatta « fejét. - Jól van, kedves barátom - mondta. - Úgy látom, a velem való hosszas érintkezés még nem tett komolyabb kárt magában, bár haszna sem sok lőhetett igen volt belőle ...- De professzor úr - kiáltotta a diák elvörösödve én annyit köszönhetek önnek ...- Hagyjuk! - mondta a tanár. - Mindenesetre megismétlem azt a múltkori beszélgetésünkben elejtett tanácsot, hogy igyekezzék fiatalabb barátokra is szert tenni. Amit én magának mondani tudok, annak legföljebb a ... öhöm ... a szakmájában veheti némi hasznát, az életében, úgy látom, semmit. S ez alighanem jól is van így. Hogy is mondja Pollák barátunk: quisquis suos patimur*. A diák hallgatott. A tanár látta, hogy a szeme könnybe lábad, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. - Az öregekkel az a baj - mondta szárazon hogy túlságos sokat akadékoskodnak, sokat tanácskoznak, mindenre van ellenvetésük, keveset kockáztatnak, s félsikerekkel is megelégszenek. Ez a tudományban nem árthat, mert amit ott egy ember esetleg elmulaszt, azt a másik a kezébe veszi és folytatja. De az életben, melyből csak egy példány áll rendelkezésünkre, esetleg helyrehozhatatlan károkat okozhat egy hamis tanács követése.- Professzor úr nem adhat nekem olyan rossz tanácsot - mondta a diák —, hogy annak legalább a fele ne volna jó.- Micsoda beszéd ez! - kiáltott a tanár szokatlan élénkséggel. A diák észrevette, hogy egész eddigi beszélgetésük alatt nagy fejét Kiss professzor egyszer sem horgasztotta le fejét mellére, amit nyilvánvalóan valamilyen nagyobb benső izgalomnak a jeladóim volt jeladásaként kellett értelmezni; arcbőre is fakó volt, könnyzacskói dagadtabbak, ráncai árnyékosabbak; szemlátomást valamilyen lelki vagy testi betegség emésztette. Tamásnak úgy fájt a szíve, hogy gondolkodás nélkül tíz évet adott volna az életéből, ha szeretett öreg barátjába ojthatja.- Micsoda beszéd ez! - kiáltotta a tanár. - Vegyen ebből a cukorkából, kérem! Mint tudja A tudományos gondolkodásnak diszciplínának egyik első szabálya, hogy: gyanús minden, amit az ember elme különös örömmel fogad, mert rendszerint egy * mindenki a saját baját viseli el (lat.), I. 268.old. 319
